A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1926-27. Tanévi Értesítője

Hankó Márton

Hankó Márton.

Egy emberöltőnek buzgó és áldásos, de fárasztó és idegetőrlő munkássága után nyugalomba vonult intézetünk volt tanára, Hankó Márton. Elhagyta az iskolát, melynek egész leikével élt, el az ifjúságot, melyet egész szívével szeretett. Nyújtsuk feléje most az emlékezés virágait és vegyük körül szeretetünk melegével, amikor élete útjai elválnak tőlünk.

Hankó Márton tanári pályáját a pécsi honvéd hadapródiskolában kezdte meg, majd a fiumei kereskedelmi tengerészeti akadémián teljesített szolgálatot, míg végre, Fiume elvesztése után, 1918-ban iskolánkhoz nyert beosztást. Nyolc esztendei pécsi működése elég volt arra, hogy megtanuljuk becsülni benne a rajongólelkű embert és a melegszívű tanárt.

Rendkívül nehéz időkben jött intézetünkhöz, amikor a lelkek forradalma vett mindinkább erőt ifjúságunkon; amikor mindjobban kialvóban volt a lelkekben a szépért, jóért és nemesért való lelkesedés tüze, kiveszőben a tökéletesebb után való vágyakozás. Intézetünknél tartózkodása alatt bőségesen osztotta szét tanítványai között tapasztalatainak gazdag kincseit, melyeket munkás életében szorgos gonddal gyűjtött össze. Széchenyi eszméit követve bejárta majd egész Európát. Megfordult Ausztriában, Német-, Olasz-, Francia-, Angolországban, Svájcban, a Balkánon és külföldi útjaiban mindenütt hazájának tett szolgálatot és tanulmányait nemzete javára gyümölcsöztette. Nagy segítségére volt ebben nyelvismerete. így pl. 1925. nyarán Montreuxben angol nyelven tartott előadást ,,A tömeg erkölcsi megújhodásának alapfeltétele és útja" címen.

Közel 20 esztendei irodalmi munkássága is számottevő. A különböző folyóiratokban több bölcseleti és pedagógiai tanulmánya jelent meg. Ezek között legjelentősebb „Az egységes iskola problémájának megoldása új irányeszmék alapján“ c. értekezése.

Mint tanár az élet iskolájából állott oda az ifjúság elé, melyet szívének egész melegével magához emelt és amelyet lelke sugallata szerint vezetett a tudás útján a munka és kötelesség megszeretéséhez. Amikor növendékeibe oltotta a tudományokat, a nyílt, őszinte becsületességre, az egyenes jellemre tanította és nevelte őket. A humánus, tanítványait mélyen szerető tanárnak volt a típusa, aki csak szeretettel és jósággal akart hatni a fogékony lelkekre, és csupán a legritkább esetekben alkalmazta a büntetések szigorúbb eszközeit.

35 éves állami szolgálat „után nyugalomba vonulásakor a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ür Onagyméltósága is méltányolta érdemeit és buzgó, odaadó működéséért teljes elismerését fejezte ki.

Most, amikor elbúcsúzunk Hankó Mártontól, nagyrabecsült kartársunktól, az intézet megbecsülése, tanártársainak szeretete és tanítványainak ragaszkodása kíséri a megérdemelt nyugalomba és őszintén azt kívánjuk neki, hogy még soká élvezhesse csendes, derűs megelégedettségben munkás életének gyümölcseit.