A Pécsi Állami Főreáliskola 1921-22. Tanévi Értesítője
5 vizsgálatokat pedig a városi felső kereskedelmi iskola épületében ejtettük meg. így zárult le ez a szomorú tanév, amely oly végzetes volt az egész országra nézve és nyakunkba hozta az októberi forradalmat, az ország megszállását és a proletárdiktatúrát. A legmélyebb lelki depresszió ülte meg lelkünket, amikor ezt a szerencsétlen tanévet befejeztük. Nehéz, szinte megoldhatatlan feladat elé állított bennünket az 1919/20. tanév megnyitásának kérdése. De az igazgató és tanári testület önfeláldozó munkája és lelkes izgatása megteremtette gyümölcsét a pécsi társadalom körében. Nagy nehézségekkel ugyan, de mégis sikerült az intézetet a legszükségesebbekkel úgyahogy felszerelni. A szülők és a társadalom egy része az intézettel vállvetve gondoskodtak iskolai padokról és a tulajdonjog fenntartásával átengedték azokat az intézetnek. Lelkes szülők és más magánosok kályhákkal, szekrényekkel, asztalokkal stb. járultak az intézet felszereléséhez. A testvérintézetek pedig megértő szolidaritással a legnélkülözhetetlenebb taneszközöket (térkép, földgömb, vonalzó, táblák) bocsátották rendelkezésünkre, úgy hogy a tanitás mégis csak kezdetét vehette : üres fizikai és chemiai szertárral, ürességtől kongó könyvtártermekkel. — Személyi változás annyiban történt, hogy a hadapródiskola kifosztása után hajléktalanná vált Hantos László tanár a hadapródiskola tanáraival együtt eltávozván városunkból, helyét Gábor Jenő körmöcbányai menekült tanártársunk töltötte be. Ugyanekkor foglalta el helyét Uj Gyula Nagybányáról menekült és Pécsre áthelyezett tornatanár, és ezzel megindult az 1915. évi márciustól szünetelő testi nevelés. A politikai horizont még mindig sötét volt : a diktált békekötéstől semmi jót nem lehetett várni. Mégis vigasztaló momentum volt a proletárdiktatúra dicstelen vége. A levítézlett bolsevista uralom, amely a megszállás folytán ide közvetlenül nem is férkőzhetett, nem hagyott nyomot iskolánk szellemi életében és nem befolyásolhatta tanulmányi rendünket. A tanári kar előzetes erélyes intézkedéseivel elejét vette az ifjúság szakszervezetekbe való tömörülésének, Akadt ugyan egy-két okvetetlenkedő növendék, de ezeket hamarosan elhallgattattuk, egy tanulót pedig hazafiságba ütköző magatartása miatt az intézetből való kizárással fenyítettük meg. Egyébként az iskola nem vett tudomást a körülötte tomboló förgetegről, hanem hazafias szellemben megedződött tanulóseregével nyugodtan folytatta kulturális munkáját. 1920. jan. 7.-én váratlanul elhunyt az intézet igazgatója: Gallovich János. A megboldogult a tanári testületnek 25 év óta tagja és 18 év óta igazgatója volt, és ebben a minőségben nem közönséges adminisztráló tehetségről tett tanúságot. Erélyes fellépése és sürgetése sokba hozzájárult ahhoz, hogy az intézet végre valahára 1914-ben méltó elhelyezést nyert. Temetésére testületileg vonult ki egész intézetünk; a tanári kar búcsúját a sírnál Almásy Károly tanártársunk tolmácsolta. A január hó 8,-ra összehívott rendkívüli tanácskozmány határozatából az igazgatói tisztséget ideiglenesen Kiss József tanár vette át. Súlyos időkben súlyos tisztség volt ez. A szerb önkény orgiáit ülte ekkor; a hazafias megnyilatkozás ára bot és börtön volt. A szerbek összefogtak a szocialista párttal és kíméletlenül üldöztek mindenkit, aki hazafias érzelmeiből nem csinált titkot. De ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy március idusát a szokott lelkesedéssel és lendülettel megünnepeljük. Az érdekes műsor hazafias beszédekből, és irredenta szellemű költeményekből volt összeállítva. A díszőrséget a cserkészek látták el nemzeti zászlókkal. Jellemző,
