A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről
Messik Béla: Az anyag és elektromosság
- 23 Fontos feladatok várnak tehát az újabb fizikára. Elsősorban meg kell konstruálni az atom belső szerkezetének elméletét oly módon, hogy annak alapján az anyag összes tulajdonságai megmagyarázhatók tegyenek. Azonban azoknál az elméleteknél, melyek a kitűzött feladatot megoldani vannak hivatva, óvatosságra van szükség, nehogy a feltevések világában túlságosan messze elkalandozzunk, főleg azért, mert az idevágó kutatások még korántsincsenek befejezve, tehát a felmerülő újabb eredmények könnyen ellenkezésbe juthatnak velük. Valószínű is, hogy ezen elméletek az idő folyamán módosulni fognak, simulni folyton a tapasztalathoz, hiszen még kezdetlegesek és homályosak azok; de kétségtelen az is, hogy ezzel együtt állandóan haladni fognak a bizonyosság felé, mint ahogy tény az, hogy a legtöbb természeti törvény először hipotézis alakjában gazdagította a természettudományt és csak később szilárdult természeti törvénnyé. Ilyen anyagelmélet ma több van, melyek egymástól néhány részletben eltérnek, köz ülök csak egy legyen itt említve, melyet a fizikusok nagyobb része elfogad. Ez kiindul abból az egyetlen feltevésből, hogy az atomban foglalt elektromos töltések a C o u 1 o m b-féle törvénynek hódolnak. A pozitív töltést egy olyan gömb belsejében képzeljük egyenletesen eloszolva, melynek nagysága az atom térfogatának ismert értékével megegyező. Ez az atomnak mintegy a magja. Ennek a gömbnek belsejében vannak a negatív elektronok elhelyezve a középpont körül bizonyos szabályos helyzetben. Ha csak egy, két vagy három elektron van egy atomban, akkor az elhelyezkedés természetesen egy síkban történik, (három ponton keresztül mindig fektethető egy sík). Ha négy elektron van benne, akkor már úgy helyezkednek el, mintha egy tetraéder csúcsait alkotnák, hat elektronnál, mintha egy oktaéder, nyolcnál, mintha egy kocka csúcsai volnának, stb (Ennek alapján Mendelejeff periódusos rendszerének elmélete alkotható meg érdekesen.) A negatív elektronok töltése együttvéve akkora, mint a pozitív töltés. A pozitív töltés az elektronokra egy, a középpont felé irányuló erővel hat, míg az egynemű töltésű elektronok Coulomb törvénye alapján egymást taszítják, ez az erő pedig az elektronok szabályos elhelyezkedése folytán a sugár irányában kifelé irányuló. A jelzett két erő egymást egyensúlyban tartja, míg valami külső elektromos erő meg nem zavarja azt. Az atom chemiai tulajdonságainak hordozója a pozitív töltés, amit a legújabb kutatások, melyeket Thomson a higanygőzökre nézve végzett, megerősítenek. Ugyanis ő azt tapasztalta, hogy a higanymolekulák akkor is megtartják chemiai tulajdonságaikat, ha 8 elektront elvesztenek, itt tehát nem lehet az elektronoknak döntő szerepük, csakis a pozitív töltésnek. A fény- jelenségek, általában az összes elektromágneses sugarak viszont kizárólag az elektronoktól származnak. Ezt pedig a Zeeman -féle jelenség alapján állíthatjuk teljes bizonyossággal, mely abban áll, hogy erős mágneses térben a gázok szinképvonalai szétválnak több vonalra, közönséges esetben minden egyes színképvonal három vonalra. Ezeknek a vonalaknak megfelelő fénysugarak közül a két szélső ellentett értelemben po- lározott, mint a középső, az anyasugár. A polározás irányának vizsgálatából nyilvánvalóvá lett, hogy azok a részecskék, melyeknek gyors rezgése az éterhullámokat létrehozta, az elektronok.
