A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről

Messik Béla: Az anyag és elektromosság

fel kellett venni a tömegnek fent már kifejtett uj fogalmazását, hogy egy állandó ponderábílis és egy elektromágneses (látszólagos) tömeg van, ahol az ulóbbi a sebesség növekedésével nő, amint azt az elmélet is teljes mértékben igazolja. (Zemplén Győző nyomán. TTK 1906. évf. 439. fűz.)

K aufman n mérési eredményeiből meghatározták a különböző nagy sebességekkel mozgó részecskék összes tömegének viszonyát egy lassan mozgó részecske tömegéhez. Thomson ugyanezen adatokhoz összehasonlítás céljából kiszámította elméleti úton — nem az összes, hanem csak az elektromágneses tömegek viszonyát és azt találta, hogy az összes tömegek viszonya mindig egyenlő az elektromágneses tömegek viszonyával, ami csak úgy lehetséges, ha a ponderábílis tömeg zérus. Nyilvánvaló tehát, hogy csak az a magyrázat állhat meg, hogy a kalódsuga- rakban tovaröppenő részecskék nem lehetnek a szó szoros értelmében vett anyagi részek, hanem azok tovaröppenő negatív elektromosságok. Itt tehát ahhoz a nagyfontosságú tételhez jutottunk, hogy az elektromosság nemcsak az anyaghoz kötötten fordulhat elő, hanem az anyagtól függetlenül, szabad állapotban is. Ha az elektromosságot eddig csak mint az anyag tulajdonságát ismertük, ezután már valóságos létet kell tulajdonítanunk neki; eddig csak hatásaiból ismertük, ezután már közvetlen kisérletnek vethetjük alá.

Mindez csak a negatív elektromosságra vonatkozik. Szabad állapotban levő pozitív elektromosságról nem tudunk, ilyet még nem sikerült észlelni. Eddig csak pozitív töltésű atomokról, molekulákról, molekula csoportokról beszélhetünk. Valóságos létét bebizonyítani nem tudjuk, sőt egyesek kétségbevonják, hogy pozitív elektromosság egyáltalán létezik. A. testek tulajdonságai ugyanis megmagyarázhatók úgy is, ha csak egyféle — negatív — elektromosság létezését tételézzük fel. Pozitív töltésűnek ezen elmélet szerint akkor tűnik fel valamely test, ha a negatív elektromosság eltávozik belőle. Ezeknek részletezése később fog következni.

Minthogy nemcsak az elektrolízisnél és a katódsugaraknál, hanem mindenütt, ahol negatív elektromosság van jelen, ennek legkisebb részei ugyanakkorának adódtak, mint amelyhez a F a r a d a y-féle elektrolí- tikus törvények alapján jutottunk és amelyet a katódsugaraknál kaptunk, ennél kisebb elektromos töltés a természetben tudtunkkal nem fordul elő — az elektromosságot ilyen kis, — tovább nem osztható részecskékből, elemi-quantumokból felépültnek kell tekintenünk, atomos szerkezetűnek kell elképzelnünk. Ennek az „elektromosság atomnak” többféle nevet adtak :lord Kelvin elektr ionoknak, Thomson J. J. korpusz- kulumoknak nevezi őket; ma legelterjedtebb a Lorentztől és Zee- man t ó 1 származó elektron név.

Ámbár az elektron nem anyagi részecske, mégis alkotórésze az anyagnak. Ezt a feltevést azon tapasztalaton kivid, hogy tehetetlensége van és hogy nagy tömegekben edénybe zárható, támogatja az a tény, hogy minden anyag kibocsát többé-kevésbbé katódsugarakat, tehát tovaröppenő elektronokat, ha felmelegítjük, különösen a fémek, ha izzásba hozzuk őket. Az alkáli fémek már akkor is bocsátanak ki sugarakat, ha a napra tesszük ki őket, a radioaktiv anyagok ugyanazt teszik minden külső hatás nélkül, önmaguktól ; hasonlóképen viselkednek a sók, ha lángba visszük őket, sőt nagyon valószínű, hogy a földre is jönnek elektonok, melyeket a nap bocsát ki.

2*