A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
— 8 — a török háborúk dicsőségét és keservét. „Vagy nyereség, avagy veszteség, de róla megemlékezni gyönyörűség“ mondja a Cronica elején a Ferdinándhoz írl ajánlatban. Az, akinek lantján a katonai virtus dicsérete, a háborús költészet már a tudatos művészet hangján szólal meg, a XVI. század legnagyobb lírikusa s nagyszerű egyénisége, báró Balassa Bálint volt. A végek dicsérete már valóságos katonadal. A végbeli katonaság életét rajzolja eleven színekkel aköltő. Kisebb-nagyobb csatározásokban, kirohanásokban, vitézi cselekedetekben telik a végbeli dalia élete. A harc nem szünetel egy pillanatra sem. Mert a megkötött béke ellenére is állt a harc, az apró-cseprő nyugtalanító vitézi próbák napirenden voltak. A békekötés csak az ágyuharcot függesztette fel. Ha a felderítő őrjárat jelentése kedvezően ütött ki, kivonultak a daliás hősök, rajta ütöttek az ellenségen, majd a régi turáni harcmodor szerint hátrálást színleltek, hogy azután alkalmas pillanatban hirtelen szembeforduljanak és megverjék az ellenséget. A bajnoknak nincs cifra palotára szüksége, a természet ölében van otthon, az erdő, a mező az ő lakhelye, az utak leseire szeretnek járni a végbeliek, a harc és nélkülözés az elemük. Ha pedig meg kell halni, nincs dicsőbb halál a vitézi halálnál. Az egész költemény valósággal duzzad az életkedvtől. A XVI. századbeli magyar katona derűs világ nézetét sűríti össze ez az eleven költemény. A nagy katonaköltő a Szatmár-Eger-Pozsony-féle végvonalon töltötte mozgalmas életét. Ebben a környezetben termettek meg pompás katonai dalai, Vitézek, mi lehet E széles föld felelt Szebb dolog a végeknél ? És jó liirért, névért, A szép tisztességért Ők mindent hátrahagynak; Emberségről példát, Vitézségről formát Mindeneknek ők adnak ; Midőn mint jó sólymok, Mezőn széljel járnak, Vagdalkoznsk, futtatnak. Ellenséget látván, Örömmel kiáltván, Ők kópiákat törnek ; S ha súlyosan vagyon A dolog harcokon, Szólíttatlan megtérnek ; Sok vérben fertezvén, Arczul reá térvén Űzőt sokszor megvernek. Ez a vitézi iskola adta a legjobb katonákat, ebből kerültek ki a Dobók, Szondik, Losonczik és Zrínyik. Csak pünkösd idején jut a végbeli vitéz pihenőhöz, mulatsághoz :
