A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről

Vezér Mór: Háborús költészetünkről

— 6 ­tani a világtörténelmét. A nemzet nagyszerű lelkesedése, lovagias áldo­zatkészsége Európa történetének ad fordulatot. Világhírű magyar katona- tipusok alakultak ki : a magyar huszár mellett a kitűnő magyar gyalogos, a bakancsáról elnevezett baka. A magyar költészet a legszorosabb kapcsolatot tartja fenn a magyar közélettel, ä politikával. \ háborús költészet pedig lépést tart a katonai fejlődéssel. A háborús költészetet sokan alkalmi költészetté szeretnék lefokozni. Ezek elfelejtik Goethe mondását, hogy alapjában minden poézis alkalmi poézis. Az ihlet nem mindennapos vendég, csak nagy leiki élmé­nyek ötletéből szállja meg a kiválasztott vetest. Az alkalmiság, az aktu- áíisság lefes ik az igazi kötői alkotásról. Nemrégiben eszmecsere indult meg Herczeg Ferenc és a képviselőház egyik alelnöke között arról a tárgy­ról, hogy a mostani nagy idők eseményei alkalmasak-e költői megérzé- kítésre. A politikus amellett kardoskodott, hogy igen. Az írő az ellenke­zőjét vitatta. Bizonyos az, hogy a művészi alakítás bizonyos nyugalmat kíván, a kellő távlat híján a költői meglátás zavarossá lesz. Kivált a háborús költészetre áll ez. A csaták zajában nem érzik otthonosan magu­kat a múzsák. A nagy szenvedélyek, a nagy történések közepette elakad a bárd szava. A lét és nem lét, a nagy érdekek mellett eltörpül minden, eltompul a szó, elhalványul a költői eszme. Ha a politikai dalokra ráfog­ták, hogy rútak, költőietlenek, a harci dalokra is áll az, hogy legalább is egyoldalúak. Bizonyos az, hogy csak keveseknek adatott örök becsűt aere perennius-t alkotni e téren. A magyar háborús költészet termékei között például úton-útfélen ráakadunk maradandó becsűre, örök életűre. Vessünk háta magyar harci költészet gyönyörűséges kertjébe egy pillantást. Szemlélődjünk. Az áttekintés persze csak mai napjainkig szóljon, mert ki tudna eligazodni a mai világitélet lírai \irágoskertjében, mikor még javá­ban áll a torna, s az egész földkerekség egy nagy harctérré bővül ki. A háborús köLészet elnevezése alá nem a szorosabb értelemben vott csatadalok összeségét foglalják, hanem mindazon lírai termékeket, me­lyeket a Eláboru inspirált, melyek a magyar haái virtust magasz­talják. A legelső ilyen fajta termék egy liistóriás ének: Szabács viadala. Az előadás közvetlensége, frissesége arra mutal, hogy még 1476-ban, a szabácsi ostrom évében készült. Mátyás neveze­tes hadi tettét énekli meg az ismeretlen szerző csekély költői alakítással. Nyelve egyszerű, eleven és szemléletes. Geszthy László éneke és Apáti Ferenc sztirája ieltárták a Jagello- korszak sivárságát, romlottságát, de nem tartóztathatták fel az elkerül­hetetlen katasztrófát. A török támadást csak a regi turáni harcmódon lehetett volna kivédeni. Ezt a magyarság rég elfelejtette, az uj taktika, az európai harcászat nem gyűrhette le az ősit, Magyarország szabad pré­dája lett a töröknek. A nemzet vallási egysége is felbomlott, a két fele­kezet egymást okolta a nagy szerencsétlenségért. A protestáns felfogást tükrözik vissza az úgynevezett jeremiádok. Nevezetes példája ennek a Gönczi-féle Énekeskönyvből való „Az Magyarország siralma, kinek rom­lása és nagy pusztulása az bálványimádásért, kegyetlen hamisságért és fertelmes élet miatt lett” „Miért hagyál minket ilyen igen megromlanunk, Mi nemzetségünkben elpusztulnunk, Miért távozol, úristen, ily messze mitőlünk ?

Next

/
Thumbnails
Contents