A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről

A pécsi állami főreáliskola új épülete

— 38 iskolánk végre impozáns új hajlékába költözhessék. Ezen beköltözésre és az épület ünnepélyes felavatására, melyei szeptember hó végére tűztünk ki, már serényen folytak a készületek. Nagyban emelte volna ennek ünnepélyességét a pécsi hölgyek fenkölt elhatározása is, akik az ünnepély fényét egy díszzászló átnyújtásával igyekeztek emelni s ennek megvalósítása érdekében az intézet eredményes munkásságát méltányolva s iskolánk iránti hálájukat s lelkűk nemes sugallatát követve — a minden szépért és jóért lelkesülő nagyatádi dr. Visy Lászlóim, főispánná, kezdeményezésére a következő felhívást bocsátották ki Pécs város hölgy- közönségéhez :

,,Városunk egyik büszkesége, az egész országnak egyik legkiválóbb tanintézete, a „Pécsi Főreáliskola“, a jövő tanévben régi, szűk és elavult épületéből fényes múltjának megfelelő új, modern palotába költözik, hogy ott folytassa az egész nemzet művelődésére kihaló áldásos működését.

Ötvenhét év óta munkálkodik ez az országos hírű intézet a magyar műveltség fejlesztésén. Ez alatt a több, mint fél évszázad alatt megyénkben valóságos kulturmissziót teljesített: nemzedékeket nevelt a haza lelkes, derék, hű polgáraivá. Hogy milyen fontos szerepet töltött be városunk kulturális fejlődésében, azt ill szükségtelen bővebben fejtegetni. Hogy ez a határszéli, nem régen még német város teljesen megmagyaro- sodott, hogy a szép Mecsekalja a Dunántúlnak minden tekintetben vezető városa és szellemi középpontja lett, abban ennek a kitűnő intézetnek jelen! ékeny nagy érdemei vannak. De nemcsak városunknak, hanem az egész országnak adott ez az iskola kiváló embereket, mert hiszen mi tudjuk legjobban, hogy a nemzet sorsát intéző, hazánk kulturális, politikai és közgazdasági mozgalmait vezető jeles férfiak között is mindig voltak a múltban és vannak a jelenben is számosán, akiknek leikébe a „Pécsi Főreáliskolá“-ban oltották bele a haza- és munkaszeretetnek, a kötelességtudásnak és az önzetlenségnek nemes erényeit.

Pécs városának polgársága bizonyára örömmel fogja megragadni az alkalmat, midőn az intézet az új épületben megkezdi hasznos működésének ötvennyolcadik évét, hogy a hírneves iskola nagy érdeméhez méltó ünnepléssel fejezze ki iránta való háláját.

Ebben az ünneplésben mi, pécsi hölgyek és különösen pécsi anyák is méltóan akarunk részt venni. Ez alkalommal mi is élő jelét akarjuk adni nagyrabecsülésünknek, tiszteletünknek és hálánknak az iránt az iskola iránt, mely gyermekeinket, szivünk legdrágább kincseit, gondozza, őket a szép és nemes eszmékért való lelkesedésre neveli és lelkűket felvértezi a tudás, szívüket a férfias erély fegyvereivel, hogy az élet küzdelmeit erősen és bátran megállják.

Tiszteletünk jeléül egy díszzászlót óhajtunk ez alkalomra készíttetni és átnyújtani a „Pécsi Főreáliskolá“-nak.

Hadd hirdesse ez a zászló a pécsi hölgyek becsülését a magyar kultúra derék munkásai s a pécsi anyák háláját ezen kitűnő intézet iránt. Valahányszor kibontják a lobogót, adjon példát az ifjúságnak, a mi gyermekeinknek, az emberi erények legszebbikére, — a hálára.

Teljes bizalommal fordulunk Pécs városának minden szépért lelkesülő nemeslelkü hölgyeihez, hogy adományaikkal tegyék lehetővé szép szándékunk megvalósítását.

Pécsett, 1914. évi március hó.“