A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről

Vezér Mór: Háborús költészetünkről

— 36 —

3. Már én többé nem irhatok levelet :

Porosz golyó elvitte a kezemet,

írd meg, pajtás, az én édes anyámnak:

Ne várja már több levelét fiának.

4. Józsefstadtnál megszólalt már a harang,

Most temetnek három ezer szép magyart,

Fejük fölött márványkőre van vágva :

Magyar tüzér legelső a csatába.

A mosL tomboló világháborúnak is meg van a maga költészete, de ennek ismertetése nem e sorok feladata. Egyébként is most vagyunk a nagy viaskodás kellős közepén. Létünkért küzdünk most is, de nem a német vagy a török és osztrák, [hanem „Észak rémes árnyai“ ellen. A história múzsája szeszélyes asszony. Most úgy akarja, hogy évszázados ellenségeinkkel, osztrákokkal, némettel, törökkel frigyesülve vívjuk meg nagy harcainkat a szláv Kelet ellen. Vétek volna, kételkedni abban, hogy a germán szervezettség, alaposság, szívósság párosulva magyar heroizmussal, meg ne állná helyét a nagy tusában. Hogy is mondja Petőfi :

Itt a próba* az utolsó Nagy próba ;

Jön az orosz, jön az orosz,

Itt is van már valóba.

És ezzel a fohásszal végzi :

És te isten, magyarok nagy Istene,

Légy népeddel, hű népeddel,

Jó népeddel légy vele !

Tedd hatalmad fiaidnak Lelkére,

Világdöntő haragodat Fegyvereink élére.

(Föl a szent háborúra!)

A költő imáját most hallgatja meg a magyarok istene. A szláv óriás összeroppant, a nyers erőt legyűrte a szellemi felsőbbségen és erkölcsi alapon álló halalom. És ez a nagy tragédiának megnyugvást keltő momentuma.

Vezér Mór.