A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
~ 32 Hányszor keltünk fel már háromszáz év óta s minden szent törekvé-i sünk kudarcot vallott. Csak nem fogunk most is igy járni ? Nem, ez nem lehet. Szedje össze a nemzet minden erejét, vonuljunk ki a szabadság Egyiptomából a szabadság Kánaán földjére. Az 1849-iki esztendőt az Újév napján 1849. nyitja meg: Tartsunk kérlelhetetlen végítéletet, mert Nekünk most az isten kevés, Mert ő nem eléggé kemény, Hozzád imádkozom, pokol ! Az uj esztendő reggelén : öntsd szivünkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörületet, Mig a gazok Közül a földön egy mozog. Bántja, hogy Európa újra csendes, elzúgtak forradalmai. Ez szégyen, de ne törődjünk vele, legyünk mi a szabadság utolsó hivei. (Európa csendes, újra csendes). Személyi kultuszt nem üz. Nem zengi Görgei vagy a többi diadalmas hadvezér dicsőségét, csupán Bem-mel tesz kivételt. A lengyel hősről több ízben lelkesen emlékszik meg. így a Vizakna-Déva közti visszavonulás ról (Négy nap dörgölt az ágyú) s a medgyesi harcról (Csalóban). Ez méltán sorakozik hires Csatadala mellé. A harc kellős közepében vagyunk. A haragos természet, a sötét ég találó hátterét nyújtja a vad küzdelemnek. A költő és társai vad lelkesedéssel támadnak az ellenségre és megittasod- nak a harci mámortól. Petőfi csatadalait épen az teszi oly vonzókká, hogy valóságos élménynek szülöttei: Hang és forma érezteti velünk, hogy egy küzdő katona szerzeménye a dal. Nem az Íróasztalnál, hanem a harc tüzében fogantatott. Ez magyarázza meg a nagy hatást. Ez a varázsa Gleim hires csatadalainak is. 1. A földön is harag. Az égen is harag ! Ki folyt piros vér és Piros sugarak ! A lemenő nap oly Vad bíborban ragyog I Előre, katonák, Előre, magyarok. 2. Komoly felhők közül Bámul ránk a nap, Rettentő szuronyok Füstben csillámlanak. A sürü lomha füst Sötéten gomolyog. Előre, katonák, Előre magyarok ! 3. Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere, Ágyuk bömbölnek, hogy Reng a világ belé. Te ég, te föld, talán Most összeomlótok. Előre, katonák, Előre magyarok. 4. Szilaj lelkesedés Foly bennem mint tűzár, Á vérszag és a füst Megrészegíte már. Előre rontok én, Ha élek, ha halok. Előre, katonák Előre magyarok 1
