A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről

Vezér Mór: Háborús költészetünkről

- 22 Nézz reánk, Ur, a mennybül I Ments meg kérünk minket ily csúf Ellenségtűi 1

Ki a hires magyaroknak Véréből — épül.

Ne hagyd ily dühös inséglül,

Rút cllenségtül,

Némettűi

Gyaláztatni, — mocskoltátni Az irigyektül,

Ily dölyfös néptűi,

Kínzó eszköztűi,

Megfosztatni nevérűl —

Mindenkoron győzedelmes Dicsőségétől.

Népszerűségét növelte a tárogató-sip mellett énekelt búbánatos dallama, mely hűségesen fejezi ki a szöveg kétségbeeséséi.

A kölesdi harcrul az 1708. szeptember 2-án Szekszárd és Simonylorna közta kölesdi mezőn végbement harcot Írja le a népballada stílusában. Balogh Ádám kuruc dandártábornok itt az egyesült rác és német hadakat teljesen megsemmisítette. Nem magát a harcot írja le, hanem egyes jeleneteket nyújt a hallgató képzeletére bizva a többit.

1. A kölesdi harcon, a kölesdi harcon,

Hej, én is is olt voltam, — elejének vágtam,

Elejének vágtam, közepét bontottam,

Mint kaszás az fűvet, döntöttem, rontottam.

2. Mikor Balogh Ádám a kardját emelte :

Sándor László akkor dandárt reávitte.

3. „Vedd fel fiam bátran németek lövését,

Ne mutasd szivednek semmi röttpnését I“

8. Lovasa üldözte, — gyalogja üldözte,

Szegszárdig az mezőt, vérével öntözte.

9. Megégett Rácország, megmaradt három ház,

Elesett négyezer, megmaradt háromszáz.

Bezerédi búcsúzó éneke, melyet a siralomházban szerzett, az őszinte bűnbánat megnyilatkozás. A megtévedt hős még mielőtt árulását végrehajtotta volna, a kurucok fogságába került, majd Sárospatak főterén fejét vették. A vérpadon olvasta fel a maga nevére szerzett költeményt. Visszaidézi a régi szép időt, amikor még az ellenség előtt is becsülete volt, átkozza a gonosz „szerencsét” megtántorodásáért, férfiasán bánja meg bűnét s kér bocsánatot.

A másik áruló, Ócskái László végrehajtotta tervét és egész hadosztályával átpártolt. Az „Ócskái Lászlórul való ének” elbeszéli, hogy az