A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1913-1914. tanévről
Iskolai tudósítások - F) A pécsi áll. főreáliskola tanulóinak 1912-13. tanévvégi tátrai tanulmányútja
- 57 részünk alig tudott elaludni a szinte télies hideg miatt. Másnap meglátogattuk ,a Tátra egyik legszebb pontját, a poprádi tengerszemet, honnan a Tengerszemcsúcsra igyekeztünk volna, ha félúton meg nem állítanak a hatalmas hómezők, melyek átgázolását nem mertük megkísérlem. Utunk azonban nem volt fölösleges : feljutottunk 2000 méter magasságba s gyönyörű betekintést nyertünk e magasan fekvő vad vidék vegetációjába. Visszatérve szétszéledtünk a tengerszem partján s gyönyörű napfény mellett néhány ideálisan szép órát töltöttünk el, élvezve az alföldi s városi embernek oly szokatlan friss havasi levegőt. A tó melletti menedékház bérlője nem él vissza helyzetével s egészen polgári árak mellett kitűnő étellel látja el a nála megszálló diákságot. Délután 3 órakor nehéz szívvel mondtunk búcsút; de programmunk köt, sokat kell látnunk ; estére már Tátraiüreden várnak bennünket. Az odáig való utat részben gyalog, részint a Klotild út mentén épült villamoson tettük meg. Harmadnap Ujtálrafüredről a Tai patak völgyébe siettünk föl, gyönyörködtünk a Tarajkáról a Popi ádnak mélyen lent fekvő síkságára nyíló kilátásban, felkerestük a Taipalak kábílóan zúgó vízeséseit, amelyek mellett nagyszámú amateur fotográfusaink a legváltozatosabb helyzetekben örökítették meg a társaságot. Az út innen Tátra-Lomnicra mór nem volt kellemes : az eső egyre jobban szitált s csapatunk elázva, térdig sárosán ért a Palace Hotel elé. így nem csoda, ha nem engedtek be az aristokrata, fényes berendezésű belső termekbe, mig az előrendelt szolgasereg nagy ügygyel-bajjal meg nem szabadított a magunkkal hozott cipszer anyaföldtől. Végre ezen is túlestünk s bevonulhattunk a hatalmas étterembe, hol a szabadkai diákkisasszonyok olyan gúnyosan fogadtak, mintha ők törzsökös Palace-hotelbeli lakosok lettek volna. Igaz, hogy ők már egy fél napot ott töltöttek... A finom, de nem drága ebéd (2 kor.) elköltése után következett tátrai utunk leggyászosabb emlékű eredménye : a reálisták futása. A magaslaton fekvő szállóból sietnünk kellett a néhány percnyire fekvő vasúti állomáshoz, hogy a poprádi vonatot elérjük. Alig tettük ki a lábunkat, valóságos felhőszakadás keletkezett, mely futó csapatunkat bőrig áztatta. Ezt az áldozatot meg kellett hoznunk a Tátra gonosz szellemének, mely egyébként nagyon kegyes volt hozzánk. A később jövő iskolák programmját már teljesen elmosta a szakadatlanul hulló őszies eső. Mire a poprádi állomáson kiszálltunk, félig-meddig megszáradt a hozzánktapadt ruha, az eső is elállt s igy baj nélkül elérhettük főhadiszállásunkat, a Felkában levő Krompecher parkol, melynek tulajdonos- női a régi cipszerek becsületes üzleti elve szerint egyszerű, de a deákoknak nagyon megfelelő szállást és ellátást nyújtanak a Tátrában meglepően olcsó árakon (egész napi ellátás szállással 2.50—3 kor.) A rendelkezésünkre
