A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1913-1914. tanévről

Dobos Ferenc: Közlemények a modern chemia köréből

- 18

lása folytán felszabadult két hidroxiljón úgy hat egymásra, hogy egy molekula víz és egy oxigénión (O’) keletkezik :

OH’ + OH’ = Ha 0 + 0’

Ugyanezen kettős folyamatnak ismétlődése által természetesen újból egy molekula hidrogén (H2) és egy oxigénjén (O’) keletkezik, mely utóbbi az előbb keletkezett oxigénjónnal az anódnál + elektromosság felvétele közben oxigénmolekulává (02) egyesül s a folyadékból elszáll.

Látjuk tehát, hogy azon idő alatt, a míg az áram a vízből két molekula hidrogént (2H2) tesz szabaddá, egy oxigénmolekulát (02) választ ki, azaz két téri. hidrogén és egy térf. oxigén keletkezik.

Az egész folyamatnak vázlatát lásd a 17. oldalon.

2. A sósav vizes oldata, mint már említettük hydrogén és klórjónokat tartalmaz, melyek közül az áram az előbbieket a katódhoz, az utóbbiakat pedig az anódboz viszi, hol azok negativ, ilietőleg pozitív elektromosság felvétele mellett párosával hidrogén, illetőleg klórmolekulákká egyesülve kiválnak. (H- + H- == H2) (Cl’ + Cl’ = Cl2).

3. Ha nátriumkloridot vizben oldunk, az nátrium (Na*) és klórjó- nokra (Cl’) disszociál. Ha most ezen oldaton áramot vezetünk keresztül, akkor az előbbiek a katódhoz, az utóbbiak pedig az anódhoz vándorolnak. A. nátriumjónok a víz hidroxiljónjaival itt Na OH molekulákká egyesülnek s az ezen vízmolekulákkoz tartozó hidrogénjónok negativ elektromosság felvétele mellett párosával hidrogénmolekulákká egyesülnek.

Mint a tenti három példából látható, a galván áram elektrolites hatásának a jón elmélet segítségével egyszerű és világos magyarázatát adhatjuk.

Az elektronelmélet. Az áram chemiai hatásának iménti ismertetésével kapcsolatosan vessünk rövid tekintetet a szintén újabban felmerült elektronelméletre.

Azon kísérleti tény alapján, hogy valamely anyag egy gramm-ekvi- valenssulynyi mennyiségének, pld. 1 gr. hidrogénnek, vagy 8 gr. oxigénnek stb. leválasztására mindig ugyanazon mennyiségű elektromosság kívántatik, Helmholtz azt következtette, hogy maga az elektromosság is atomos szerkezetű, azaz, hogy önálló, el nem pusztítható elektromos elemató- mokból áll, melyeket jelenleg Stoney javaslatára pozitív (+) és negaliv (—) elektronoknak neveznek. Ezen elmélet szerint a szabad jónok úgy tekinthetők, mint a chemiai (anyagi) atomoknak az elektromosság atomjaival (az elektronokkal) képezett vegyületei és pedig az anionok, (vagyis elektrolíziskor a pozitív sarkon megjelenő jónok) negativ (—), a kationok, vagyis az ellenkező természetű jónok pozitív elektronokkal állanának kapcsolatban, igy pl. Cl’ (—), SO4” [zj, K’ (+) stb. (Sőt némelyek bizonyos fizikai megfigyelések alapján arra is vélnek következtethetni, hogy az elektronoknak, mint az elektromosság eiemi részeinek némi tömegük is