A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1912-1913. tanévről
Vezér Mór: Stilisztikai jegyzetek
— 13 Az iróniára nem lehet az összevonási elméletet ráhúzni, de nem is igazi szókép ez, hanem alakzat, mert a rendestől eltérő beszéd sajátsága, alakulata. összefoglalva az eddigieket, a hasonlatot a nyelvnek szemléletességre, testesítésre való hajlama szülte, legfőbb célja az elvont dolgokat — belső szükség folytán érzékiekké átalakítani. A szókép egy magában véve általános fogalmat egy irányban igen jellemzően domborít ki azzal, hogy egy más fogalom nevével illeti. Az átvitelek a nyelv tömörségének, kifejező erejének, költői felfogásának szolgálatában állanak. Alakzatok. Míg az eddigiekben az érzelmi stilus kifejezéseit vettük szemügyre, most magát az emelkedett beszédet tesszük vizsgálódásaink tárgyává. A nyugodt lelkiállapot szabályos, rendes medrében folyó beszédben nyilvánul meg. De a hangulatok, az érzelmek világának szintén meg van az ő sajátos, jellegzetes nyelve. Az indulat erejénél fogva mozgásba hullámzásba jő a beszéd, a beszélőt elragadja a hév és az indulat sodra. Az előadás megelevenül és sajátságos alakot ölt, majd bőkezűen halmozza a kifejezéseket, majd zsugori módon bánik velük, nem tiszteli a grammatika törvényeit, nem törődik a mondatszerkesztés szabályaival és túlteszi magát a szórenden is. A nyelvnek e sajátságos alakulatait találóan nevezték el a régiek figuráknak. E retorikai műszót a táncművészetből vették át, melyben a testi mozgások rendezett alakjait jelölték vele. Innen vette át a stilisztika s a szólás mindenféle művészi alakítását érti rajta. Tágabb értelemben a szóképek is alakzatok, hiszen a rendestől elütő előadás él velük. Viszont a figurák is előmozdítják a szemléletesség hatását, fokozhatják az érzésbenyomások erősségét. Néha bizony nehézséggel jár meghúzni a határvonalat kettőjük között. Bár a különbség elég nagy. A trópusban a kifejezés anyaga változik, az alakzatban a kifejezés alakja. A trópust a képzelet alkotó ereje teremtette, az alakzatot az indulat energiája hozta létre. A tropus inkább a költői nyelv sajátsága, az alakzat inkább a szónoki beszéd jellemző vonása. A képeknél a valódi jelentést nem valódi váltja fel, az alakzatok különös szó- és mondatfűzései nyelvtani és retorikai eltéréseket létesítenek. A szókép fest, a nyelvet szemléletességgel és dísszel ruházza fel, az alakzat a ritmus emelésével elevenné teszi a beszédet. A tropus festőivé, a figura zeneivé teszi az előadást. A stilisztikai kézikönyvek általában szó- és gondolatalakzatokat különböztetnek meg, aszerint, amint a figura egyes szókra, vagy pedig magára a gondolatra terjed ki. Újabban a fonétikai és értelmi alakzatok felosztását kedvelik. Fonétikaiak azok, melyek a szók hanganyagának sajátságos alakításával törekszenek művészi hatásra. Ide tartoznak a
