A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1912-1913. tanévről
Vezér Mór: Stilisztikai jegyzetek
— 8 — A közbeszéd telítve van ilyen kifejezésekkel: asztal lába, korsó szája, diadalt arat, súlyt helyez, megérlelődött terv, cselt sző stb. Ezek nem valódi metaforák, mert itt az átvitt értelemben is megmaradt az eredeti uralkodó képzet, itt hiányzik az átvitel öntudata. Ezek most már csak jelentéstani, tehát logikai átvitelszámba mennek, minthogy nem alkalmasok az érzésbenyomások intenzitásának erősítésére vagy a szemléletesség felkeltésére. Valamikor a korsó szája és a diadalt arat az újság ingerével hathattak s mint igazi metaforák érzésbenyomással járhattak, ma azonban a közbeszéd frázisaivá devalválódtak s az elvont gondolkodás kifejezéseivé lettek. A ,,börtönéből szabadult sas lelkem“-féle metaforák azonban újak, tudatosak, egyéniek, szóval igazi trópusok. De más tekintetben is eltér a metafora úgy a jelentésváltozástól, mint a hasonlattól. A metafora ugyanis csak része egy egyetlen összkép- zetnek, az összképzet többi részével azonban nem egynemű, hanem helyettesíti az egészhez tartozó részt egy másik képzettel. Ez ugyan másik összképzethez tartozik, de képzet- és érzettartalma vele analog. (Wundt : Völkerpsychologie. Die Sprache. I. rész. 2. köt. 599 1.) A metafora súlypontja tehát az egész beszédben rejlik, míg a jelentésváltozásé vagy a hasonlaté csupán a kifejezésben. De a hasonlattól is teljesen elüt a metafora, mert nemcsak átvitelt tartalmaz a hasonlat, hanem amellett még az eredeti képzetet is megtartja. Helytelen tehát a metaforának azon értelmezése,*) mely oly általános fogalomnak vette, mely alá a jelentésváltozások legtöbb jelensége tartozik. Mert logikai mértéket alkalmazott ott, ahol csak lélektani okokra kell mindent visszavezetni. A metafora eleven tropus, a jelentésváltozás pedig kihalt tropus vagy a legtöbb esetben logikai eljárás, mely azon fogalmi viszonyokat állítja fel, mely alá mind a többi különböző, de egyszersmind vele valamely viszonyban lévő fogalmak alárendelhetők. A kettőt tehát nem szabad összetéveszteni. Az igazi metaforát, mely az összehasonlítás rövid múló pillanatát rögzíti meg, nem lehet egy kalap alá vonni valamely jelentéstani tünettel. Aristoteles követőinek tévedése épen abban áll, hogy logikai utón kísérelték meg a metaforikus képek megmagyarázását. Aristoteles egyébként négyféle átvitelt ismertet Poétikájában : 1. Az egyesről az általánosra (induktiv módszer), 2. az általánosról az egyesre (deduktiv módszer), 3. az egyesről az egyesre (komparativ módszer), 4. az egyik viszonyról a másikra (analógiás módszer). Ha teljesen kimerítő is ez a módszer, az érzelmi stilus hasonlati átviteleit, még sem lehet vele megfejteni. *) A Darmesteter „La vie des mots“ c. müvében a trópusokat a jelentés- változások logikai feltételei közé sorolja : így confessio azelőtt minden vallomást jelentett, ma csak vallást (synekdoche); adjon egy pohárral (a benne levő folyadék helyett, metonymia); végül a fogalom a fogással függ össze, (metafora.)
