A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1912-1913. tanévről
Vezér Mór: Stilisztikai jegyzetek
— 24 — engedi átnyúlni a gondolatszakaszt a következő sorba. Végül a gondolatritmus ősi ösztöne tette feleslegessé a hiányzó mondatrészt, melynek kitétele a ritmust megbontotta volna. Az eddigieket összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy az alakzatok az izgatott beszéd megnyilvánulásai. A figura jelentkezhetik magában a szóban, melyet a nyomaték, a kiemelés, a célzás tesz alakzattá. Ezek a nyomatékos alakzatok (a jelzők, litotes, praesens historicum, infinitivus historicus, egyes szám használata többes helyett, határozott szám határozatlan helyett, ellentét, paradoxon, alakváltozás, fokozás, szójáték, dativus ethicus). Ezek a beszéd menetét mérséklik, nyugvópontot alkotnak. Az alakzat néha magában a beszédben nyilvánul... Ezek a mozgásalakzatok (kötöszókiha- gyás, kötöszóhalmozás, szókihagyás, szóismétlés, inversio, kérdés, felkiáltás, megszólítás, elhallgatás, mellőzés és közölés). Ezek a beszéd folyását siettetik s az előadást elevenné, hullámzóvá teszik. Mint a szóképeknél, itt is megfigyelhettük a nyelvnek tömörségre, összevonásra és takarékosságra valló hajlamát (praesens historicum, dativus ethicus, szókihagyás stb.) Máskor viszont bőkezűségét, pazar kedvét, terjengő hajlamát csodálták (alakváltozás, fokozás, szóismétlés stb.) Mind olyan jelenségek, melyek a nyelvlélektan körébe tartoznak és melyeknek vizsgálása a lélekbúvár legszebb feladatául kínálkozik. Vezér Mór.
