A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1911-1912. tanévről

Dr. Potoczky Lajos: Ibsen

6

Szenteljünk néhány percet Ibsennek, az igazság boldogtalan szerelmesének. Lépjünk a komor lelkű trubadúr elé, hátha sikerül megértenünk dalát. Figyeljünk szavára : talán nekünk is szól.

Ibsen Henrik Északnak szülötte. Kimutatható őse, Ibsen Péter, dán hajós volt ugyan, ki német lányt vett feleségűi, fiának pedig skót származású a nője, de mivel a család négy emberöltőn keresztül Norvégiában tartózkodott, költőnk norvégnek tekinthető.

1828-ban született, ugyanazon évben, melyben Taine, a francia gondolkodó s Tolstoi, az orosz bölcs. Szülővárosának. Skiennek, akkoriban még csak 3000 lakosa volt mindössze, egyébként azonban nagy kereskedelmi forgalommal biró kikötő város lévén, lakosai széles látókörre tehettek szert. Atyja is művelt, jómódú kereskedő volt, de szinte túlságos vendégszeretete üzleti érdekeinek rovására ment s fizetésképtelenné válván, tönkrement családjával kénytelen volt a városból egy kis községbe költözni.

A körülményeknek, az életmódnak ez a hirtelen, ez a Lelj es megváltozása nagyon hatott a koraérett fiúra, s a következő évek belegyökerez- tették azt a méla, sokszor a gyűlölet keserűségével telitett lélekállapolot, mely aztán Ibsenre mindvégig oly jellemző. Már ekkor érezte, ha talán nem is öntudattal, (alig volt fiz esztendős) a világ hazug voltát : látta miként nézik le és vetik meg szegény atyját azok, akik előbb még lér- det-fejet hajtottak előtte.

Már ekkor szeretett elvonulni. A kis parasztház alacsony kamrájában csikorgó hidegben, benső tüze melegénél olvasta nagy komolysággal a kezeügyébe kerülő történelmi s egyéb könyveket. Aztán rajzolgatott. Kivágta és befestette az alakokat, jeleneteket játszott velük. Irogatni is próbált már. Tizennégy éves korában „Egy álom“ című művét tanárai túlságosan jónak találva irodalmi csenéssel gyanúsították. Elkeseredett. Festő akart, azazhogy szeret ett volna lenni és kétségtelen rajz tehetségét — jellemző ! — torzképek, karikatúrák készítésére használta fel. Szülei azonban játéknak minősítették kísérleteit s a szükség kényszerűsége miatt sem támogathatván a fiú hajlamait, gyógyszerészinasnak adták, hogy hamarabb kereshesse meg kenyerét. Ezzel aztán el is szakadt családjától.

Ha egy kis szabad ideje volt, elment a közeli fensíkra, itt érezte magát a legjobban ; merengett a szeme előtt elterülő látványon s el-elnézte a büszkén, egyenesen égnek emelkedő királygyertyáknak sárga virággal telehintett szárait; szerette őket, őt jelképezték ; közös volt temperamentumuk : magasság és magány.

A naphosszat kenyeréért dolgozó szegény gyógyszerész-segéd éjjeleit a tanulásnak szenteli. Lázas elmével, lelkesedéssel hallja a 48-iki szabadságharc történetét, néhány hónap múlva pedig erősen gúnyos, sötéthangu költeményekben ad kifejezést keserűségének.