A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1911-1912. tanévről
Dr. Potoczky Lajos: Ibsen
10 el. „Hál ez is költészet?“ — kérdezték a szokatlan hangra s egy előkelő lap kritikusa igy kezdte bírálatát : „Herr Ibsen ist eine grosse Null...“ A gúnyolódóknak azonban rövidesen komolyan kellett számolniok a „nagy nullával“, amikor is hazája legelső irói közé küzdötte fel magát, s miután egy ideig sápadt holdként keringett Björnson fényes napja mellett, hatalmas társadalmi drámáival a világhírűek kévéséi közé emelkedett. E drámák közül az elsők polemikus természetűek. A sort ,,A társadalom támaszai“ nyitják meg. Már a cím hadüzenet volt az uralkodó osztályok ellen s míg többi darabjai inkább probléma feszegetők, lélektaniak, ennél a célzatosság jellege uralkodik. Maró szatírával támadja az erősen rothadó társadalmi berendezettséget, keserű haraggal véres korbácsütéseket mér rá, úgy, hogy első berlini előadásakor sociáldemokra- tának tarlották. Talán mondanunk sem kell, hogy a nagy egyéniségtisztelő Ibsen nem tartozott ehhez a párthoz, valaminthogy később sem volt semmiféle „párti“. A társadalom főtámasza a drámában Berniek konzul, a nagytekintélyű hajó-, és gyártulajdonos. Miként jutott erre a magas polcra? Hogy családi üzletét a bukástól megmentse, szakit menyasszonyával s gazdag nőt vesz feleségül. A cserben hagyott Lona mostoha fivérével, Jánossal, Amerikába megy. Ez kapóra jön Bernieknek : egy sikkasztást s valami színésznő tönkretételét összefüggésbe hoznak az elutazással. Berniek a bűnös, nem cáfolja meg a híreszteléseket. így a skandalum elmarad s ami a fő, a látszat meg van őrizve, a külső tekintély mentve. A konzul tehát tömjénez- tethet magának, mígnem évek múltán Lona és János meglátogatják az újvilágból s ő múltját látja maga előtt. Az erősen kellemetlen helyzet ekkor megérleli benne a szörnyű gondolatot, hogy vendégeit egy rozoga hajón — a társadalom is ilyen tovább nem foltozható újjáépítésre váró valami ! — kedvezőtlen időben a veszélyes útra küldi. A körülmények azonban úgy alakulnak, hogy tudtán kívül utazni vágyó egyetlen fia száll a veszélyes hajóra. Most látja csak Berniek, mennyire szereti reményteljes gyermekét, örökösét. A fiú megmenekül, de az átélt szenvedés megtöri a konzult s mikor egy vasútvonal megnyitása alkalmával az ünneplő tömeg mint példaképet akarja dicsőíteni őt, aki most olyan kicsiny önmaga előtt, mint eddig soha, feltör belőle a jobb te~mészet s leleplezi magát. Uj kor kezdetét várja, melyben az igazsáy és szabadság szellemei lesznek a társadalom támaszai. Igaznak kell lenni, mondja Ibsen, ez egyszersmind szabadságot is jelent, mert aki az igazságnak szolgál, az nem hordja az aranybilincseket, amelyekkel a társadalom támaszait jutalmazza és — megköti. A franciás modorban színpadi hatással kidolgozott darab diadalmasan járta be Európa s az egész müveit világ színházait, nagy sikert aratva Budapesten is, hol 1890 óta játsszák.
