A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése
37 — A természetábrázolás tehát ismét gazdagodott egy megoldott színproblémával s alig van jogunk lezárni e fejlődési menetet, mert nincs okunk a jövőtől megtagadni a haladás reményét. Az impresszionizmusból fakadt a legújabb színstilizáló festészet is, amely főleg az iparművészeti dekoratív iránynak kedvez és kiszámíthatalan eredményeket igér. Ez Cezanne nevéhez fűződik. 0 már teljesen ismeri a plain-airban való festés és legújabb színfelbontás titkait. Az impresszionista festés széliében divatozott; már a luministák (fényfestők) s a pointiliisták, akik apró színfoltokra tagozzák az élénkebb hatás kedvéért a színterületeket, már alig tudnak újat adni s íme újra kialakul egy összefoglaló stilizáló irányzat, amely szín, fény, rajz tekintetében igen érdekes eredményekhez vezet. A modern tájfestes leverte már az akadémia falankszát, Európaszerte diadalmaskodott a szecesszió. A színlátás, a színkeresés, mintha tetőpontjához ért volna, annyira differenciálódik a munkakör, hogy a legújabb vívmányokat nagyobb koncepciókra alkalmassá kellett fejleszteni. Összefoglaló stilizáló művészet keletkezik, de nem a renaissance szellemében, hanem a legújabb természetábrázolások együttes felhasználása alapján. A szín, a tónus, a forma nem külön-külön, hanem egymással legszorosabban, egységes impresszionisztikus stilizálása nagyszabású képtárgyakon >is igazolja életképességét. Puvis de Chavannes hatalmasan igazolja ezt. Allegorikus, szimbolikus tárgyakon nagy méretekben végtelenül egyszerűsített formákkal a modern tájkép minden értékes problémáiból leszűrt eredményeket teljes mértékben érvényesíti. Képünkön (111. tábla), amely a természet és művészet szeretetét alle- górizálja, igazolhatjuk ezen állításunkat. A kép tárgya régi, minden alak szimbolikus, az építészeti maradványok, az emberi alakok, a mozdulatok forma, fény, tónus tekintetében szinte szűkszavúak; a szemlélődő csendes kultúrmunkára alkalmas földterület, amelyen az eszményi munkába elmélyedt végtelen nyugalmú emberek élnek, a tájképmotívumok által nagy erővel van jellemezve. Érezzük a puha pázsitot, az enyhe klímát, a lombárnyékok között szelíden enyelgő szellő illatát, a távol ragyogó víz tükrében s a messze kéklő hegyekben a természet bűbájos nagyszerűségét. Ez más allegória, ez más tájkép, ezek más színek, más formastílusok, más hang, mint amelyet eddig hallottunk ; ebben egyesítve van minden, amit a képírás az ábrázolás tekintetében eddig kikutatott. Távlat, anatómia, kompozíció, szín, levegő, fény, mozgás, élet és igazság nem részletekben, hanem egyenlő erővel, egységes összlátásba foglalva. Puvis de Chavannes óriási méretű falfestményei Páris középületeiben oly korban, midőn még a plain-air alig bontogatta szárnyait, feltűnően éreztették a különbséget a legújabb monumentális és az akadémia történelmi kompozíciói között. A modern festészet káoszából százszámra lehetne neveket felsoroni, amelyek rávezetnének bennünket a színkedvelők és újítók
