A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése
35 ólomsúllyal az eszme, a kompozíció, a rajz, a történelmi motívum, Róma, Hellasz, a messze múlt dicsőségének silány visszhangja. Spanyolországban Goya, szinte eltemetve az ismeretlenség homályába, robusztus realizmusával, Angolországban Gaensborough, Turner, Constable s az ott felvirúlt önálló naturalizmus, Franciaországban pedig Delacroix készülnek harcba ellenük. E mesterségesen feltámasztott álpáthosznak is vége szakadt. Bukása elkerülhetetlen volt. Már a múlt század 30-as éveiben úgy érezték egyesek, akik a XVII. századbeli hollandiai mesterek szellemi örököseiként léptek fel, hogy annak, aki a természetet festeni akarja, sem mithológiai, sem történelmi ismeretekkel bírnia, sem Olaszországba utaznia, sem a rendkívüli természeti tüneményeket, vagy az ember építő-alkotásait fölkeresnie nem szükséges, annak éppen csak el kell merülnie szemével és leikével az őt környező igazi és egyszerű természetbe. A tájképet szerkeszteni nem kell a szépség megállapított hagyományos szabályai szerint; a természetet nem szükséges széppé formálni, szép az magában véve is; nem is kell visszaemlékezésekkel, történetekkel, irodalmi adalékokkal megtölteni, gazdag az magában véve is. Teljes odaadással belemerülve, el kell lesni a természet lüktető életét, megérteni rejtelmeit, megragadni minden tünékeny változásait, egészen eggyé olvadni vele. Akik ezen ösvényen idultak el, lettek megalapítóivá a modern tájfestés legnagyobb diadalának, a „paysage intime“-nek s fedezték fel a természet ábrázolásának minden képzeleti idillből kivetkőztetett igazságait. E hősök vezére : Corot; táborkara: Roussaeu, Dupré, Troyon, Daubigny s a két Millet. Ez a barbizoni iskola. Mint ősemberek éltek künn a fontenableaui erdőben ; lesték a hajnalt, a napnyugatot, a párák színjátékát az ingovány felett s ime, emberéletek kellettek e gazdag látományok megérzéséhez. Ki tagadhatná meg tőlük azt a dicsőséget, amely a legnagyobb úttörőket megilleti ? Minden munkájukról hatalmasan felénk kiált az az igazság, hogy a természetet nem lehet a fülledt műtermekben kigondolni, bármint felhalmozzuk is raktárunkat előkészített motívumokkal; továbbá, hogy a várrom, a hid, a kanyargó út, a levelenkint odaillesztett fák, sőt még a fény és árnyék szabatos elosztásának akadémikus törvényei sem segítenek akkor, midőn a mérhetetlen nagy természetet, mint egységes bensőséges látományt akarjuk érzékeltetni. Az egységet, a térbe helyezést tónusaik és színeik mérlegelt finomsága által érték el. A párák és fény által megtört színértékeket ők ismerték fel először s leheletfinomságú színárnyalataik a múlt színlátásához óriási haladást jelentenek. E természetlátás kiindulópontja az újabb fejlődésnek. Ugyanekkor Courbet nyers realizmussal markol bele a népélet őszinte, 3'
