A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése
- 32 A kép koncepciójánál a színhatásra gondolnak legfőképp s azok harmonikus összecsendülésének kívánalmai szerint csoportosítják alakjaikat. Képeik tárgyát nem eszme szerint gondolják ki és alakítják, hanem titkos szubjektív érzéseiket viszik a vászonra s megfürösztik a teli, gazdag, mélytüzű színekben. Ez a látás, ez az ábrázolás, érezzük, mennyivel igazabb. Nem az abstrakt forma, nem a száraz vonal, hanem a lágy ezernyi színekben megtört igaz valóság egy-egy kiragadott darabkája kerül szemeik elé. Az ábrázolás fejlődésében egyik jelentékenyebb állomás ez. Pedig csak az út kezdete. Mennyi van még hátra ! Tizián zárt helyen, műteremben, szűk térre szorítkozva, állította be modelljeit. A tájkép előtte is idegen még. Nem keresi a végtelen horizon, nem a felhők, nem a suhogó erdők rejtekeit; a színeket a közel megfogható távolságban, a tárgyon magán megkülönböztetett értékeiben festi vásznaira. Ezek a lokális színek, amelyek a képen is úgyszólván olyanok, mint a valóságban. A fény vagy párák által megváltoztaott színeket nem, keresi még, csupán amit a plasztika kedvéért fényesebbre fest, sejteti a világítási hatások ismeretét. Tizian mindamellett nem naturalista, formák tekintetében éppen nem, s hosszú, egy híján 100 éves élete folyamán színezésében eléri az összefoglalás, a kompozíció magaslatát, öntudatosan, a színek egyensúlyára, teljes harmóniájára építi fel képeinek kompozícióját. Merőben új dolog ez. Mindent a színek szempontjából tekinteni s megkeresni az ily törekvésekhez a megfelelő képmotívumokat, egyike a legnehezebb feladatoknak. Egy erős világos színfolthoz megtalálni az ellensúlyozó hasonló fényű és teltségű színfoltot s azt kellő helyre illeszteni, igen hosszas kísérletek után sikerülhet. Tizian az erős fényeket kerüli, nem szereti a vakító fény által megszürkített vagy túlsötétben elvesző színeket. Nem a világítás által fokozott színhatásokat kutatja, hanem az életnek színgazdag területein keres motívumokat, s ha ilyeneket nem talál, mesterségesen káprázatos, telt színű szövetekkel, épületrészekkel fokozza a színhatást. Tájképhátterei a természet igaz színeit néha meg sem közelítik és mégsem bontják meg a kép egységét, mert a fáknak, az égnek, a hegyeknek színei a kép többi részével helyes színegyensúlyban vannak, ha önmagukban nem igazak is. A szín megbecsülése s a kép kifejező eszközei közül első helyre való emelése a régi formákra alapított elrendezések tudományának egyeduralmától tetemesen megfosztotta a festészetet. Új kompozíciós szempontok lépnek fel, amelyek a színekre vannak alapítva és sokáig dominálnak a művészetben. Velencében Veronese folytatja még Tizian irányát. Mind többet és többet ölel fel a természetből, de nincsen meg benne annak nyugalma. A fény és szín erős kontrasztjaival szétszaggatja képeinek egységét, amelyek enélkül is túlzsúfoltak a rendkívül sok lényegtelen részlet összehordása
