A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése
— 29 arckép hatásosabbá tételére szöveteket és fátylakat próbál modelljén elhelyezni. A tájfestésben is hosszú időn át dominált a kompozíció. Csak a részleteket festették künn a szabadban: a várrom, a patak, a hegy, a facsoport, benne egypár idilli alak a műteremben, mint a kirakó-játék figurái, egymás mellé rakosgatva kerültek a vászonra. Szakasztott ez volt a methódusa a híres nagy kompozíció-korszaknak. A francia Dávid, aztán Cornelius hangsúlyozták ugyan a természet után való festést, de ők ezt csak is legfeljebb a formákra értették s másoltatták a görög szobrokat; műtermük egy egész ruha- és fegyvertár volt s az alakok, tárgyak összeillesztése benn készült, az egyoldalú műteremvilágításban, tisztán fantázia alapján. Sokkal helyesebb irányban fejlődött a rendezés munkája, midőn a szabad természetbe helyeződött a cselekvés színtere. A tájfestés is eltért kicsinyes részleteknek tetszetős bemutatásától; ehelyett igyekezett a természet hatalmas hangulatait s gazdag fényhatások alatt megjelenő egységes nagy egészét erős kézzel elénk állítani. A fejlődés ezen területei azonban már kívül esnek a vonalas ábrázolás körén s ezekről a következő fejezetekben lesz szó. Szín. A vonal, mint a testek formáinak lezáró határa, a festészetnek sokáig majdnem kizárólagos kifejező módja volt. Még ma is sokan beérik azzal, ha a rajz értékes. Az akadémiák minden korban főfeladatukat abban látták, hogy a tökéletes rajztudást kifejlesszék. A színlátás fokozatos kifinomodása csak jóval később indult meg: akkor, amidőn már formai tekintetben eléggé magas nívót ért el a festészet. Az ókori népek stilizáló képírásában a szín úgyszólván még teljesen a rajznak szolgálatában áll s nincsen egyéb szerepe, mint a formák erőteljesebb kiemelése a háttér vagy a szomszéd alakok közül. Egyszerű, árnyékolás és színváltozatok nélküli tónussal vonták be alakjaikat. Még a görög vázákon is a rendkívül finom rajz mellett 2—3 szín szerepel csupán. Míg a keleti népek : japánok, chinaiak, indusok iparművészete ragyogott a teljes színpompa harmónikus gazdagságától, addig Európában a görögöknél is csupán az enkauistikus festés feltalálása hozott be élénkebb színeket. Ez a falra felrakott viaszfestékeknek tüzes tűheggyel való beégetése által előállított új festési módszert jelenti. Eleinte ugyanis enyves vízfestékkel dolgoztak falon, deszkán. A görögöknek Rómába továbbültetett művészete már határozott haladást mutat a színezés terén. Pompejiben pompás színdús, a színkontrasztok s a komplemetär színek ismeretére valló festmények kerülnek napfényre. A középkori fal- és ablakfestés az antik művészet nagy haladottságához mérten alig ad újat, csupán a miniatűr és iniciálék festése enged
