A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése
— 28 függetlenül, az égen lebegtek. Később közelebb jönnek egymáshoz, két-három alak bizonyos cselekményt látszik kifejezni. Amint az árnyékvetés és a színezés kezd tökéletesedni, ezek útján választják el élesebben egymástól az alakokat. Ismét ugyanaz a fejlődési hullámzás, amelyet már előbb kifejtettünk. A görögök eljutnak addig, hogy egész csataképeket, sok alakból álló mithológiai jeleneteket tudnak ábrázolni az alakok szépen elválasztott térbehelyezése által. De újra élűiről kell kezdeni. Majd másfél évezred után jelentősebb szerep itt is Leonardonak jut. Míg a quattrocento össze-vissza szed mindent, úgy tartalmi, mint szerkezeti tekintetben, egész a képtelenségig, ő nyugodt egységbe foglalja alakjait. Az utolsó vacsora fényes példa erre (II. tábla). Ebben nem csupán az arcokon egy pillanatban végigcikázó gondolat és érzés csodás egységessége és megragadó fensége, nem csupán a mozdulatok bámulatos kifejező ereje, hanem az is lényegesen, hatalmasan hozzájárul a hatás emeléséhez, hogy alakjait hármas csoportban, egymásba lendülő vonalakkal foglalja össze. E halhatatlan mű elég volna arra, hogy Leonardo nagyságát örök időkre feledhetetlenné tegye, mert eszmei, érzelmi, pszichológiai, bonctani, világítási és távlati tekintetben példátlan az egész művészet termékei között. „Bizony mondom nektek, egy valaki közületek el fog árulni engemet“, e tragikus jövendölés rezeg át a lelkeken a megdöbbenés érzetével. A tanulmányok végtelen sokasága közűi, amelyeket a dicső alkotásról levonhatnánk, itt csupán a kompozíció szempontjából mutatjuk be a remekművet, mint egy tökéletes megoldás példáját e tekintetben is. A kompoziciós szabályok általában nem igen váltak be, illetőleg alkalmazásuk rendkívül alá van vetve a művész egyéniségének. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy e téren végtelen sok kutatás, kísérletezés történt. Rajz tekintetében érdekes a háromszögbe való csoportosítás, amelyet Rafael is alkalmazott, néha Piombo is. A tájfestésben a németalföldiek az átlós, majd a franciák a körben való csoportosítást kultiválták. Az újkori művészet akadémiákon tanította a komponálás tudományát, de csekély abszolút eredménnyel, mert újabb irányok megsemmisítették ezeket éppúgy, mint azon szinte kabalisztikus arányszámokra alapított bonctant, amelyet vastag kötetekben, mint művészeti receptet, hirdettek hosszú időn át. Mindazonáltal igazságtalanok lennénk, ha a helyes kompozíció igen nehéz feladatát ezekkel kisebbíteni akarnók, csupán a merőben spekulációra alapított színpadias kompozíció ellen lehet kifogást emelni, mert nagyon eltávolodik a természettől. A kompozíció — mint a térbehelyezés és elrendezés eszköze — érzékeinkben kell, hogy legyen. A kompozíciót nemcsak műteremben, hanem künn a szabadban is elvégezhetjük. Amidőn a naturalista tájfestő hosszas keresgélés után egy lefestésre alkalmas helyet talált, vájjon mit tesz ? Komponál, éppúgy, mint aki egy virágcsoportot állít össze, vagy aki egy
