A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1909-1910. tanévről
Vende Ernő: Széchenyi emlékezete
5 maradok is, habár vesznem kell is.“ És e pillanattól kezdve nemzetének rajongó szeretete tölti be egész lelkét, ennek rendeli alá minden érzését és gondolatát. Csodálatos jelenség a magyarság fejlődésében, hogy a nemzeti életnek majdnem minden renaissancea nem a belső szükségszerűség érzetéből fakadt, hanem többnyire a külföldön élő és a nyugati kultúra megismerése által kiművelt, szélesebb látókörű férfiak kezdeményezése következtében jön létre. A reformáció eszméit a külföldi egyetemeken tanult magyar ifjak terjesztik el nálunk; Bessenyey, modern irodalmunk vezére, „Bécsben jön nemzeti küldetésének tudatára, a Kisfaludyak külföldi bolyongásaikból hozzák haza az új költészetnek magyar eszményeit“ és Széchenyi is majdnem tíz évig tartózkodik idegen földön, de a külföld haladása és kényelme, a nyugati kultúra varázsa nemhogy elcsábítaná, hanem öntudatra ébreszti, visszaadja nemzetének, nagy feladatokat tűz eléje és — megtalálja életének célját. Mi volt hát ez a cél ? Széchenyi célja volt a magyar nemzet szellemi, anyagi és erkölcsi erejének teljes kifejtése, eredeti karakterének megtartása mellett és ezáltal Magyarországnak gazdaggá, szabaddá, hatalmassá és műveltté tétele. A cél meglévén, Széchenyi hozzá fogott annak megvalósításához. Mert az igazi genius abban különbözik a többi emberektől, hogy „nemcsak a cél áll előtte tisztán, hanem rajongó lelkesedéstől vezetve, az eszközöket is megtalálja a cél eléréséhez. Első föllépése — tudvalevőleg — az 1825-iki országgyűlésen történt, hol 60.000 forintot ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémia alapítására. E tette mély benyomást keltett az emberekben, bizalmat gerjesztett iránta és alakját dicsfénnyel övezte. A hazafiságnak, a nemzetiség eszméjéért való ilyen áldozatára még nem volt nálunk példa, és mindenki tiszteletteljes bámulattal hajolt meg Széchenyi hazafisága előtt. Most egymás után hozzáfog terveinek megvalósításához. Tudja, hogy nagy célja elérésére a maga ereje kevés, de azt is látja, hogy a magyar társadalom szét van darabolva, pedig az egyesülés a legnagyobb erő és hatalom. Széchenyi azért előbb egyesíteni akarta a társadalmat, mielőtt könyveivel megkezdette az izgatást. E célból megalapítja a lóversenyeket, a lótenyésztés előmozdításán kívül abból a célból, hogy a magyar arisztokráciát Pestre csalja, ha rövid időre is, az ország középpontjában egyesítse, hogy itt egymást megismerve, kifejlődjék lassankint közöttük az összetartozás érzete. Ugyanezt a célt szolgálta a Kaszinó alapítása, mely szintén csak egyik módja volt az egyesítésnek. Itt összehozta a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó embereket, közöttük terjesztette eszméit, vitatkoztak a társadalom és közgazdaság fontosabb kérdéseiről úgy, hogy e Kaszinók lettek később minden társadalmi mozgalomnak gyújtópontjai. A Tud. Akadémia, a lóversenyek, a Kaszinó azonban mind csak előhírnökei voltak Széchenyi későbbi ország-regeneráló, újjáalakító munkásságá-
