A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1909-1910. tanévről

Dobos Ferenc: Haladás

— 11 Ezen cégér alatt sok minden elfér, de jaj annak, ki a sok tanítás közül nem tudja kiválasztani az értékeset. Szóval, kedves ifjak, úton, útfélen találkozni fogtok, sőt találkoztok már most is az úgynevezett modern apostolokkal, kiknek száma hovatovább a gombánál is nagyobb, és már ez egymaga is bizonyítja, hogy csak nagyon kevés lehet e gombák közt olyan, mely nem maszlagos. Megtámadnak, döntögetnek e modern apostolok minden szilárd oszlopot, még azokat is, amelyek évezredek óta az egész emberiségnek világító szövétnekül szolgálnak. Harsány hangon hirdetik ők, hogy mindaz, amit a világtörténelem és a tudomány nagy alakjai állítottak, már rég elavult, érték­telen lim-lom, és csak az az igazi, becses és értékes tanítás, melyet hirdetnek ők, kik az ismeretlenség homályából csak az imént bújtak elő, mert hiszen egyik-másiknak nevét a szomszéd községben sem ismerik! Jóakaró lelkem egész melegével tanácsolom nektek, kedves ifjak, ne hallgassatok e modern apostolokra, kiknek nagyobb részét csakis a feltűnés, vagy az anyagi haszon hajhászásának vágya emelt ki alacsony reltekéből. Mint fentebb jeleztem, ezek a modern apostolok valamennyien a hala­dás jelszavának csábítóan szép színű köpenyébe burkolódzva végzik nagyobb­részt romboló munkájukat, s mivel sok felületes ember szemében a haladással azonos minden, ami az újdonság, a különlegesség, az úgynevezett szecesszió vonzóerejével bir, a modern apostolok tanításait sokan mohó vággyal fogad­ják lelkűkbe s csak késő veszik észre, hogy nyugalmuk, életkedvük, magasz­tos ideálok és célokért való lelkesülésük és énjüknek sok más kincse esett áldozatul az apostolok munkájának. Úgy járnak, mint aki a csillogó lidérc- fény után haladva ingoványba téved, honnét már nincs visszatérés. Legyetek okosak, kedves ifjak, nehogy ily helyrehozhatatlan katasztrófa áldozatául esse­tek. Forduljatok el mindenkitől, ki azokat az eszményeket, melyeket szüléitek, tanítóitok, lelkészeitek és egyéb jóakaróitok ősi időkre visszavezethető tapasz­talatokon okulva, lelketekbe ültettek, onnét kitépni akarja, mitsem törődve azzal, hogy a kitépett eszmények helyén csak pótolhatatlan űr marad hátra; mert hiszen a megtagadott Isten tisztelete, a kigúnyolt vallás kultusza és a lesajnált hazaszeretet szent érzeménye helyett vájjon mit is nyújthatna nektek a modern apostol ? De visszatérek végül a „Haladásinak szép és magasztos jelszavára. Tényleg haladnia kell mindenkinek és igy haladnotok kell nektek is, kedves ifjak, de mindig csak biztos, kipróbált utakon, alapos tudással és higgadt megfontolással vértezve. Addig is, mig erre kellőkép éfettek lesztek, mélyed- jetek el a nagy természet és a vele foglalkozó szebbnél-szebb tudományok igazságaiba, mert ezen a téren egyszersmind a haladás legtágasabb útja is kínálkozik számotokra. Élvezzétek a virágfakasztó tavaszt, vizsgáljátok, tanul­mányozzátok a föld mélyéből a napsugár melegítő csókjára előbuvó ezernyi kis növény és állat életét, csodálatosan összhangzó munkájukat, a hidegeknek és némáknak látszó köveket, ásványokat, melyek közt egy sincs, mely ren­deltetése, haszna által ne kínálkoznék számunkra. Versenyezzetek egymással

Next

/
Thumbnails
Contents