A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1908-1909. tanévről

Dobos Ferenc: A chemia a többi ismeretek és a mindennapi élet szolgálatában

18

csőket) úgy, mint ezt a többi közt egy helybeli magasabb állású jogi tisztviselő is, saját állítása szerint, tenni szokta, megvásárolván előbb a drogériában a szükséges anyagokat. Hogy maga ezen utóbbi ténykedés — eltekintve példáúl egy családnál a tetemes anyagi megtakarítástól — mily önérzettel, mondhatnám büszkeséggel tölti el az illetőt, ezt csak az tudja, kinek alkalma volt tudományát ily értelemben értékesíteni.

De visszatérve még egy kissé a chemiának a többi ismeretköröket kiegészítő, mélyítő hatására, lássuk végül e szempontból a hittudományokat; illetőleg ezeknek alapját: magát a hitet is.

Talán lesznek, kik ezeket olvasva, mosolyogni fognak, mondván, vagy gondolván, ugyan mi köze lehetne a chemiának a hittudományokhoz ? Merem állítani, hogy nagyon is sok. — Itt mindenekelőtt eszembejut egy jóbarátomnak, jeles fizikatanárnak és írónak nemrég velem folytatott beszélgetése, midőn így szólt: „Hidd el, barátom, hogy mi jobban látjuk, hol van Isten, mint azok, kik a mi tárgyainkban járatlanok, vagy fizikát és chemiát nem tanúltak.“ Természetes, hogy én, mint a chemia tanításának egyik szerény munkása, jóleső örömmel csatlakoztam az ő véleményéhez. Beszélgetésünk folyamán csakhamar kitűnt, hogy ő főkép az anyag és az energia megmaradásának törvényeiben, én pedig a többi közt a chemiai képletek és egyenletek által kifejezett örök és megdönthetetlen igazságban látom azt, amit a vallásos ember Istennek, az Istent ismerni nem akaró ember pedig valami más hatalmasságnak elfogadni kénytelen. A chemiát tanult és a chemiai képletek és egyenletek jelentőségét ismerő örök igazságokban, melyeket e képletek a legközvetlenebbül fejeznek ki és állítanak elénk, úgyszólván kézzelfogható bizonyítékát látja egy végtelen nagy és bölcs hatalom létezésének; feltéve természetesen, hogy hinni tud és akar.

De mi is az a chemiai képlet és egyenlet? Kérdezi a chemiát egyáltalán nem, vagy nem eléggé tanult olvasó. Megkísértem, hogy ameny- nyire lehetséges, megfeleljek nagyon is helyénvaló kérdésére.

(me, a sok ezer közül a legközönségesebb chemiai egyenletek egyike : H2 + 0 = H2O.

A „H“ betű a hidrogénium elemet, az „0“ betű az oxigenium elemet jelzi. A chemia azt tanítja, hogy ebből a két elemből áll, azaz, hogy ezekből keletkezett és bármikor keletkezik is a legközönségesebb anyagok egyike: a viz. De ez az egyenlet a chemiát tanult embernek még sokkal többet is mond. Azt is mondja, hogy a „H2“ két súlyrész (péld. 2 gr.) hidrogént, az „0“ 16 súlyrész oxigént jelez, melyekből soha se több, se pedig kevesebb nem alkotja a vizet, hanem mindegyikből pontosan csak annyi, úgy hogy a keletkezett víz szigorú pontossággal csak épen 18 súlyrész (18 gr.) víz lehet. De még ennél is több és mélyrehatóbb jelentősége van ennek az egyszerű egyenletnek a chemiát tanult ember előtt, mert arra is tanítja, hogy se az oxigéniumból, se a hidrogéniumból semmiféle körülmények közt semmi el nem veszhet, meg nem semmisülhet, mert ha ez a két