A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1907-1908. tanévről
Róna Jenő: Hasznos madaraink védelméről
— 7 — Keressünk most egy-két példát a madarakra vonatkozólag. A kuvik, ezen kis bagoly, nappal nem igen szokott mutatkozni és ha igen, a többi apró madár reá támad. Éjjel jár zsákmánya után; repülése nesztelen, huhogása félelmes, kísérteties. Szépnek sem mondható; nagy fejjel, aránytalan szemekkel bir. És ez mind elégséges volt, hogy babonás emberek a halál hírnökének tartsák. A látszat azonban a legtöbbször csal. A kuvik, a halálmadár, azért jön elő éjjel az odvából, mert a kártékony rovarok, egerek, melyek az ő zsákmányát teszik, nappal nem igen mutatkoznak. A hasznos kecskefejőre, mert csőre szemealjáig hasadt, szája nagyra tátható, ráfogták, hogy éjnek idején be-belátogat az istállóba, megfeji a kecskét, tehenet, miért az véres tejet ad. Az általában hasznosnak mondható kakuk a ragadozó karvalyokhoz hasonlít. A kakuk télre itt hagy bennünket, melegebb vidékre húzódik. Karvalyhoz való hasonlósága azonban azon hiedelmet keltette, hogy télen is itt marad és átváltozik karvallyá; tehát üldözik. A keselyüket, mert hasonlítanak más kártékony ragadozókhoz, szintén károsaknak tartották, dacára hogy a dög pusztításával hasznot hajtanak. Tehát előítéletek, helytelen megfigyelések, babonák tartották vissza hosszú időn át az emberiséget attól, hogy az állatok, madarak életéről valódi képet alkossanak maguknak. Csak lassan, saját kára révén látta be az ember, hogy vannak a madarak között ellenségei és jó barátai, ingyenes munkatársai, melyeket nem üldöznie, ellenkezőleg védelmeznie, oltalmaznia kell. Rájött az ember, hogy vannak gazdaságára nézve közönbös, káros és hasznos madarak. A természetben magában nincs sem hasznos, sem káros, ott csak szükséges van. A természetnek szüksége van minden egyes tagjának munkásságára. Ami az emberre nézve káros, az a természet egy másik tagjára nézve hasznos lehet. Károssá és hasznossá a madár az emberre nézve csak akkor lett, midőn gyümölcsöst, szőlőt létesített ott, hol azelőtt nem volt, midőn kultúrnövényekkel ülteté be a földet. Ma már a ridegebb kedélyű, a természet szépségei iránt érzéktelen is, ki a madarak aesthetikai, ethikai jelentőségét nem érti meg, belátja, hogy a madárvilág nagy része minő mérhetetlen hasznot hajt a kártékony rovarok pusztításával, a gyomok, dudvák elszaporodásának megakadályozásával. Vannak tehát hasznos és kártékony madarak. De hát hogyan, miképen győződhetünk meg erről ? Csakis a madarak életének alapos megfigyelése útján. A madár- védelemnek ne az érzelgősség, az állatok iránti túlhajtott humanizmus legyen a rugója. Az észszerű, okszerű, a mezőgazdaságra nézve fontos védelemnek a madarak életjelenségeinek alapos ismeretéből kell kiindulnia. Ennek megismerésére több mód van. Egyik legfontosabb a gyomor- és begytartalom megvizsgálása. Arra vonatkozólag, hogy mily módon történik ez, minő munkába kerül ily vizsgálat, a kakukot hozom föl példának. Egyes kakuk példányok gyomra és begye az alább jelzett helyeken megvizsgáltatván, a következők észlelteitek:
