A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1907-1908. tanévről
Róna Jenő: Hasznos madaraink védelméről
— 21 letörünk és rátesszük az etetőre. Ezt nem szórhatják szét a madarak és annyit csípnek belőle, mennyire szükségük van. Ételmaradék, zab, kenyérmorzsa, husvagdalék stb. mind segít az éhező madárkán. A búbos pacsirtáknak, pintyeknek, sármányoknak és velük rokon madaraknak a földön készíthetünk etetőt, még pedig bokros, gazos helyeken, melyeket a hó nem igen lephet be. Hogy a kiszórt eleséget biztosítsuk, rézsútos tetőzetet is állíthatunk, nem különben tüskés ágakat lazán rakásra hordunk és ez alá hintjük az eleséget: kendermagot, ocsut, gabanaszemeket, mákot, repcemagot stb. A földbe mindenféle bogáncsot, magtermő kórókat tűzdelhetünk, vagy ki nem csépelt gabonakalászokat, esetleg egész kévét is kitehetünk. Sokszor hallhatjuk: „Minek etetni a madarakat, hiszen akkor a rovarokat, petéket nem pusztítják, mert úgyis van biztos élelmük.“ Igen ám, csakhogy abban az esetben, ha természetes táplálékot találnak, úgy sem jönnek az etetőhöz és ha odajönnek, az szükségüket bizonyítja. Egyik egyszerű, de célszerű etetési mód az, hogy hároin-négy napraforgó-korongot egymástól kellő távolságban póznára tűzünk és a pózna végére egy szétterülő szalmazsúpot helyezünk kellően megnyesve. Ha a napraforgó- magot a cinegék kiszedték, úgy a kiszedettek helyére kendermagot hintünk és a készülék tovább működik. A póznára napraforgó-korongot utánzó fából készült lapokat is tehetünk. Nagyon szereti a cinege a zsiradékot, faggyút; ha ebből egy jókora darabot zsineggel ágra akasztunk, ők azt onnan szívesen elfogyasztják. Kitűnőek az avas diók is. Ketté metszve, pecsétviasszal mintegy olvasószerüen egy zsinegre akasztva azokat, a legérdekesebb etető-készülékek egyiket nyerjük, melyet csak cinegék keresnek föl; egyedül ők képesek arra, hogy hányát lógva s a dión megkapaszkodva, annak tartalmát kiszedjék. Nagyon célszerű, jólelkü embereknek lelki gyönyörűséget okozó etetés1 mód a következő: A magvakkal kevert faggyút forrón ráöntjük külön e célra fölállított fenyőfácska lombjaira. A kihűlt és odaerősődött táplálékot a szél nem söpörheti le, az eső sem árhat neki, mert a faggyúról az lepereg. A hó a legkisebb mozgásra leesik róla, és így a madár könnyen hozzájuthat. Élő fára nem szabad ily keveréket önteni, mert a forró faggyú megöli azt. Ilyen etető-fácskát cserépbe téve, ablakparkányra vagy erkélyre is helyezhetünk, ami csak örömet nyújthat az irgalmas léleknek. Törekedjünk megismerni szárnyasaink életmódját Csak ekkor látjuk be, hogy mennyire megérdemlik, ha védelmezzük, oltalmazzuk őket. Csakis így érhetjük majd el, hogy kertünk, erdőnk, mezőnk cseng majd a madárdaltól, hazánk szép egét pedig a madarak ezrei szelik át. Kettős dolgot cselekszünk : egyrészt könyörületességet tanúsítunk az ég szárnyasai irányában, másrészt hazánk kögazdasági érdekeit mozdítjuk elő. Róna fenő-
