A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1907-1908. tanévről

Róna Jenő: Hasznos madaraink védelméről

19 félékkel akarjuk azokat benépesíteni. Drót-, falkerítések helyett ültessünk gyertyánfából, fenyőből, galagonyából, lepényfából, vadrózsából álló jó széles élő sövényeket. Ilyfélékkel szeghetjük be a mezőket, gyümölcsösöket, temetőket stb. és közbe-közbe gömbákácfákat is ültethetünk egyforma távolságban egymástól.

Ahol csak lehet, hagyjuk meg a bokrok alatt a száraz falevelet, mely az ellenség közeledésére figyelmezteti az alacsonyan fészkelő rovarevőket. Csak gyengéden, ne erős vizsugárral öntözzünk, mert a fészkeket tesszük tönkre. Nyáron ne nyírjuk a bokrokat, mert akkor nagyon sok bokorban a fészkelő madár második költését semmisítjük meg.

Hogy a madarak kedvet kapjanak a kertjeinkbe való telepedéshez, gondoskodjunk fészekanyagról is; tehén-, ló-, disznószőrt, mohátkössünk tavaszkor az ágakra.

Hasznos madaraink egyrésze odúban költ; természetes odvakat pótoló mesterségesekről kell tehát gondoskodnunk. Berlepsch János báró volt az, ki megfelelő, mesterséges fészkelő odút első Ízben készített és alkalmazott. A fa kérge alatt előforduló pajorokat pusztító, vésőszerű, erős csőrrel biró harkályok a korhadásnak induló fatörzseken szabályos lyukat vágnak, majd a törzs belsejét palack- vagy zacskó alakjában kivágják és ez üreg podvás fenekére, legfölebb pár faszilánkra rakják tojásaikat. Ilyen odvakban aztán nem csak a harkályok, hanem más hasznos madarak is költenek.

Berlepsch megfelelő fúrógéppel készített ilyen természetes harkályodut utánzó mesterséges fészkelőt, mely a gyakorlatban be is vált; leghasznosabb madaraink: cinegék, kerti rozsdafarkú, örvös, légykapó, csuszka, nyaktekercs, kis fakopáns, barázdabillegető, szürke légykapó, házi rozsdafarkú foglalják el a Berlepschtől kieszelt odút.

A rovarokat pusztító munkásoknak kertjeinkbe való benépesítésénél fontosak tehát ezen fészkelő odvak, melyeket fára, fiatal gyümölcsösökben a fa mellé állított karókra 1 — IV2 méternyi magasságban erősítsünk, ha lehetséges úgy, hogy a gyümölcsfa lombjától fedve legyenek azok. A gyümölcsfasorok között szabadon álló cölöpökre, a deszkakerítés oszlopaira, falakra, kerti hajlékokra is rászegezhetők a fészkelők, ha van előttük valamelyes fa vagy bokor. Az odú nyílása előtt legyen szabad tér, hogy a madár zavartalanul repülhessen ki és be.

Az odaerösítés szilárd legyen, mert az ingóba nem száll a madár. Az odú szája, amennyire csak lehet, délkelet vagy kelet felé nézzen; jól megvédett helyen másfelé is nézhet, csak északra nem. Szóval úgy, hogy a nagy zápor sohse érje. A fészkelők elhelyezése novembertől április közepéig bármikor történhetik. Legcélszerűbb azonban azokat mégis már novemberben kiszögezni, hogy a cinegék tavaszig beleszokjanak új szállásukba.

Az odvakba tanácsos nem egész félmaroknyi tiszta, vagy földdel kevert fürészport tenni. A mesterséges fészkelőkkel, amint már tudjuk, a természetes harkályodvakat utánozzuk, melyeknek alján fatörmeléket találhatunk.

2*