A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1907-1908. tanévről
Róna Jenő: Hasznos madaraink védelméről
14 — azonban itt hagynak bennünket; elvándorolnak Afrikába, az olaszok, franciák, spanyolok a Földközi-tenger mentén csak úgy gyilkolják őket, mint annak előtte. Csak egy mód van ennek megakadályozására: ha az érdekelt államok szövetkezve, a helyi viszonyokat is szemmel tartva, egységesen rendelkeznek. A költözködő madarak hathatós védelme csak nemzetközi úton lehet eredményes. A német mezőgazdák és erdészek Bécsben tartott XXVI. nagygyűlése már 1868-ban fölveti a hasznos madarak nemzetközi megvédésének eszméjét, kérve a cs. és kir. közös külügyi minisztériumot megfelelő nemzetközi szerződések és egyezmények megkötésére. Ugyancsak Bécsben 1873-ban tartott nemzetközi kongresszuson, melyben a legkiválóbb természettudósok, madárismerők vettek részt, szintén tüzetesen tárgyalták a madarak nemzetközi védelmét. 1884-ben Bécsben összeül az első nemzetközi ornithologiai kongresszus, melyen már több fontos kérdésben állapodtak meg. Egy állandó nemzetközi ornithologiai bizottság szerveztetett, mely a megfigyelő hálózat szervezésével és a következő kongresszus előkészítésével bízatott meg. Az 1891-ben Budapesten tartott II. és az 1900-ban Párisban tartott III. nemzetközi ornithologiai kongresszuson előbbre jutott a madárvédelem nemzetközi megoldásának az ügye. Végül évtizedek tanácskozásainak eredménye lett az 1902-ben Párisban létrejött madárvédelmi egyezmény, mely már a mi törvénykönyvünkben is be van cikkelyezve, mint az 1906. évi törvénycikk. Ezen egyezményhez azonban csak Svédország, Belgium, Luxemburg, Franciaország, Lichtenstein, Monaco, Svájc, Ausztria, Magyarország, Portugália, Spanyol- ország, Görögország és Németország járult, ellenben Hollandia, Oroszország s ami leginkább sajnálni való, Olaszország nem. Nagy nehézséget okozott ezen nemzetközi egyezmény megkötésekor, hogy a különböző államok képviselői nem tudtak megegyezni abban, mely madarakat vegyék föl hasznosaknak, melyeket károsaknak. Részint az ez irányban végzett tanulmányok, vizsgálatok nem voltak még elegendők ennek megállapítására, másrészt a különböző államokban más és más madarak lehetnek károsak vagy hasznosak. Nagy nehezen mégis megállapították a hasznos és kártékony madarak jegyzékét. Az egyezmény különben 16 pontból áll, melyek a hasznosaknak nyilvánított madarak védelmét állapítják meg, tiltják a fészkek, tojások szedését, madárfiókák pusztítását, kelepcék, hálók, lépveszszők és mindenféle más eszközöknek felállítását és alkalmazását, melyeknek célja a madarak tömeges összefogdosásának vagy elpusztításának megkönnyítése. Szóval ezen nemzetközi egyezmény a madárvédelemre vonatkozó különböző intézkedéseket ír elő, melyeket a szerződő felek, ezen egyezményt aláíró hatalmak kötelesek megtartani; ezen kivül természetesen mindegyik állam külön-külön intézkedhetik a madárvédelem ügyében. Angolország sem csatlakozott ezen egyezményhez. Ezen különállás érthető is, mert mint szigetországnak viszonyai egészen mások. Az angol madárvédő törvény tulajdonkép vadászati törvény, mely a tilalmi idő szigorú megszabásán alapszik.
