A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
63 az „élet“ szó megtartja absolut élénk hangszinezetét, mert a vele társuló képzetek is hasonlók. „Az ember tragédiájáénak 4. színében a véresre korbácsolt rabszolga fáraó trónja előtt összerogy. Az utána berohanó Éva igy szól hozzá: „Ah kedvesem, véred csorogva foly, Megállítom ; fáj, ugy-e bár, nagyon ? Adátn: Az ólet fáj csak, már nem fáj soká.“ Egy egész életnek hosszú, kínos szenvedése van itt az „élet“ szóban kifejezve, amely képzetek a szónak rendes hangszinét az ellenkezőre változtatják. A halálsejtelem és a bánatos megnyugvás sötét hangszínében hangzik e szó előttünk : ez itt az „élet“ szónak relatív hangszínezete. Épen ilyen relatív, a társuló képzetektől befolyásolt és átalakított hangszínezettel jelennek meg a fentebb említett szavak e versszakban: „Csak vissza, vissza 1 Meg ne csaljanak Csalárd napsugár és síró patak; Csak vissza, vissza 1 Nincs itt kikelet, Az élet fagyva van s megdermedett. (Tompa.) Aki e versben az aláhúzott szavakat absolut, rendes élénk színezetükön mondaná el, tönkre tenné az egész versszak hangulatát. Nézzünk még néhány példát. A „haza, szabadság“ absolut hangszine, komoly, de lelkes, meleg az élénkség bizonyos vegyülékével. így ezekben : „A haza minden előtt!“ (Kölcsey.) Tied vagyok, tied hazám E szív, e lélek. (Petőfi.) „Szeresd a hazát! Boldog leszesz, ha a férfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni, mint kell. Mert tudd meg: e szóban: haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége.“ (Kölcsey) Hirt sem hallok már felőled Erdős völgyes szép hazám! Most, hogy távol vagyok tőled, Most szeretlek igazán. (Szász Károly.) Ezt az eredeti hangszint megváltoztatják a „haza“ szóhoz kapcsolódó más és ellenkező képzetek a következő példákban: „A magyarnak nincsen többé hazája! Elbujdoshat immár a nagy világba !“ — — „Mit törődöm a hazával ? A hazának száz bajával ?“ • (Petőfi.)
