A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
62 Hangutánzó szók. A szóknak hang-színe. Absolut é relatív hangszín. akarva gépiesen mormol. A hatodik versszakban a vének számlálják vissza Júdásnak a széjjelszórt pénzt—határozottan, rideg közönnyel, míg az utolsó versszakban a halottaknak vett földért járó pénzt fizetik ki a Júdás pénzével és egyszerű hideg, közönyös üzleti hangon olvassák: tíz . . . húsz . . . harmincz. — A refrénnek mindezeket a különböző színezeteit a költemény komor, bizonyos tekintetben szónokias alaphangjába bele kell illeszteni. A költészet birodalmában jártas olvasó tudja, hogy milyen fontos szerepet játszanak a költői nyelvben a hangfestő, hangutánzó szók. Különösen az első csoport költeményein láttuk („Magyar nyelv“), hogy milyen hatásosan használja azokat a költő a hangulatok hű tolmácsolására. Igazi életet, lelket és erőt e szavak igazán csak a szavaló kiejtésében, előadásában nyernek. Ezen szók hatásának titka abban rejlik, hogy azok kimondott hangalakjukkal utánozzák, mintegy festik vagy találóan jelzik azt a fogalmat, eszmét vagy cselekvést, amelyet jelentenek. Csörömpöl, dörömböl, dong, bőg, zűg-bűg, dobog, kocog, kopog, pattan, esetten, puffan, villog: pereg, perdül, csendül, kereng, reng, lendül, villámlik, csillámlik; bű, villám, báj, kéj, ropog a dob, trombita harsog, csapongó tréfa stb., jelentésüket hangalakjukkal fejezik ki. Hangzásuknak a tárgy tulajdonságával, vagy a cselekvés hangjával megegyező, vagy azokhoz hasonló hangképzete kelti fel magának a tárgynak vagy a cselekvésnek képzetét és innen van előadásbeli hatásuk. A szóknak azonban nemcsak hangutánzó tulajdonságuk van, hanem a legtöbb szónak meg van a maga színezete is. Ezeket a szókat: élet, tavasz, derű, kikelet, gyönyör, boldogság, remény, sugár rendesen élénk, hogy úgy mondjuk „világos“ hangszinezettel ejtjük ki; míg ezeket: halál, nyomor, átok, bú, gond, szomorú, gyász, komor, fájdalom, koporsó rendesen lassan, tompa sötét hangszinezettel mondjuk. A haza, szabadság, dicsőség stb. szavakhoz bizonyos lelkes, emelkedett hangsúly járul, azoknak a képzeteknek megfelelőleg, melyek e szók mindegyikéhez kapcsolódnak. s De amint minden szónak, mint ezt az előbbi fejezetben tárgyaltuk, relativ és absolut tartalmi értéke van, úgy az egyes szavaknak is lehet absolut és relativ hangszinök. E szóknak : élet, tavasz, sugár, kikelet rendes jelentésükben élénk a hangszinük, ez az absolut hang- szinük. E hangszin azonban nem állandó; megváltoztatják azok a képzetek, amelyek a szóhoz járulnak, vele kapcsolódnak, miáltal a szó a rendestől, fogalmi képzetétől eltérő hangszint nyer: — ez a szó relativ hangszine, mire a szavaiénak nagyon ügyelnie kell, ha nem akar a költő szándékával épen ellenkező hangulatot kelteni. — E sorokban: „Lesbia csókolj! éljen az élet! Éljen a kedvnek mámora, gőze, Éljen a vágy! (Reviczky: Pán halála.)
