A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
39 az előadásnak zengzetes harmóniáját és a prózának is változatos ritmusát, hogy az egyforma írásjeleket a tartalom és érzelemnek megfelelően mindig más és más hanggal és szünettel, más hangszinezéssel fejezzük ki. És épen ennek eltalálásában és kifejezésében áll a hangbeli pontozás művészete, melyet mindig csak az előadandó műnek mély tanulmányozása és hosszú, fáradságos gyakorlat adhat meg. Azért helyesen mondja Legouvé: „Olvasás közben pontozni egyike a legnehezebb feladatoknak. A felolvasás világossága, sőt mondhatnám érdeke sok tekintetben a pontok és vesszők ügyes elhelyezésétől függ, vagyis attól, hogy miképen utal rá a szónok nevök megnevezése nélkül, miképen veszi észre a hallgató, anélkül, hogy említenék előtte.“ A hangbeli pontozás betartásából következő még egy másik dolgot sem hagyhatunk e helyütt említés nélkül, azt t. i., hogy az előadó az Írásjelek által jelzett szüneteket mindig ügyesen felhasználhatja erőgyűjtésre, azaz a lélekzetvételre anélkül, hogy az észrevehető volna. Figyelmeztetjük azonban az előadót, hogy a hangbeli pontozásnak is mindig mesterkéltség nélkülinek, természetesnek kell látszania, valamint óvakodni kell a túlságos pontozástól is, mely épen olyan hiba, mint a túlságos hangsúlyozás. VII. A hangsúly. Azt mondja Rousseau: „A hangsúly a beszédnek lelke.“ Valóban a legtisztábban kiejtett és a legmélyebb gondolatokkal tele beszéd is egyhangú hideg szóáradat marad a helyes hangsúlyozás nélkül. A hangsúly ad a beszédnek igazán értelmet, lelket és életet. Hangsúly alatt értjük a szó egyik tagjának, a mondat egyik szavának, vagy a beszéd egyes mondatainak kiemelését a többi szótag, szavak, vagy mondatokkal szemben. E kiemelés történhetik a hang erősbítése, azaz nyomaték, vagy a hang emelése vagy esése által. A hangsúly szóval tehát — a művészi előadás szempontjából — háromféle hangbeli változást jelölünk, t. i. a hang erejét, vagy nyomatékot, hangmagasságot és hangmélységet. Az elsőt erősségi hangsúlynak, a két utóbbit zenei hangsúlynak nevezzük. Pl.: Ma János rossz. Úgy, János rossz ? Az első mondatban a „rossz“ szót egyenletes erősségi hangsúllyal mondjuk; a második mondatban az „úgy“ és „rossz“ szavakat nem csak erősebben hangsúlyozzuk, hanem még zeneileg is emeltebb hangon ejtjük. A nyelvtani hangsúly lehet háromféle: szó-, mondat- és érzelmi hangsúly. A szóhangsúly betartása a magyarban nem okoz semmi nehézséget, mert határozott és állandó törvénye van. A magyarban minden szó első szótagja hangsúlyos. A pontozás és lélekzés. Az előadás hangsúlya. A nyelvtani hangsúly. Szóhangsúly.
