A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
61 Áruikat sürgőn hozzák, viszik, S ezt tíz-husz, azt harminc pénzért kínálják... — Judás egy hang nélkül mozgatja száját: „Tíz... húsz... harminc.“ És nagy terhétől földre roskad, Arcán végig perdülnek könnyei. „Ilyen foltot köny le nem moshat!“ Nyugalmát sehol, sehol nem leli. És térden csúszva jut el az oltárig, Ajka még ott is halkan, egyre számít: „Tíz... húsz ... harminc.“ A vének ajkán szent zsolozsma S az Úrnak dicséreti zengenek. Neki enyhűletet mi hozna? Megnyílhatnak már néki az egek ? ,Te vagy bosszuló isten’, — zeng az ének — S amint mormol, csak nézik öt a vének — „Tíz... húsz... harminc.“ S a harminc pénzt ott széjelszórja: ..Vegyétek vissza, nékem egy se’ kell, Oh átkozott legyen az óra, Melyben ártatlan vért árultam el 1“ ,Vidd el e pénzt, tied, ez vérnek ára, — S oda számlálják, nem hajtva szavára —: Tíz... húsz ... harminc.’ „Oh hát már nincs sehol bocsánat ? 1“ S mit itt keresett, nyugtot ott talál, Szalad, szalad és meg nem állhat; Míg el nem éri a szörnyű halált... De a vérdíj templomban nem maradhat: Földet vesznek hát rajt’ a halottnak, S oda fizetik érte: tíz ... húsz ... harminc 1 Szász Bein. E költemény minden egyes versszaka egy-egy lelkiállapot festése. A szavaiénak minden egyes versszakot külön kell tanulmányoznia, hogy a megfelelő hangot eltalálhassa. Szavalása nagy hatással, de sok nehézséggel is jár. Az első versszakban teljesen magában elmélyedve, mormolva számlálgatja Jűdás a pénzét. A másodikban nem a pénzt, hanem a Krisztus testét ért ostorcsapásokat számlálja. Számlálásából felébredt lelkiismeretének vad kínja kiérezhető. A harmadik versszakban alig hallhatóan suttogva, ajkait alig mozgatva számlál, mintegy a piaczon áruikat kínáló kufárok szavainak visszhangjaként. A következő két versszakban már szinte öntudatlan állapotban számít, egyre számít, akarva, nem
