A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
56 — Helyzethangulatfestés. Leginkább csábítanak a skandálásra a trochaeikus és daktylikus sorok. Ennek elkerülése végett a kezdő szavaló próbálja meg először a verset prózába áttéve szavalni, különösen ügyelve a szó- és értelmi hangsúlyozásra és ha már így begyakorolta, szavalja versalakban. Pl. (versmértékben): Hát a csa-/ pongó Gyors szavú / tréfák Játszi sző- / kését, Festi-e / más nyelv Oly reme / kűl ?j Pattog a / víg éle, Ám sebe / nem fáj, Mert csak e- / nyelgés, Tarka bo / lióság, Volt az e- / gesz ! Hát / a csapongó, gyors szavú tréfák játszi szökését / festi-e más nyelv oly remekül ? Pattog a víg éle, ám sebe nem fáj, / mert csak enyelgés, / tarka bohóság volt az egész! Vagy: Bír-e más nyelv úgy epedni, annyi bájjal, annyi kéjjel ? Olvadóbb, mint lant zenéje holdvilágos, langyos éjjel, mely virágot s dalt terem, mikor ébren semmi sincs más, csak a fák sötét bogán: hangos boldog csalogány s boldog néma szerelem . . . (Magyar nyelv.) 1 A helyzetnek a hangfestéssel való gyakorlása szempontjából felemlítjük még Kis Józsefnek „Gedövár asszonya“ című balladáját, melynek a 10. versszak után következő refrénszerű sorai igen híven tükrözik mindig vissza a helyzet rejtelmes, titokteljes, rémes voltát. A füleki vár grófja kockán elnyeri Gedő Simon feleségét és éjfélkor pajtásaival az asszonyért megy. A bekövetkezendő rémes eset előre veti árnyékát: „Magas Gedővárban a cselédség súg-búg, Este van ... réme van ... zúg a szél... csak zúg, zúg.“ De a lelke gyöngédségében megsértett Gedőné csak ügy hajlandó a grófé lenni, ha megví érte. A helyzet tragikuma emelkedik: „Lovagok ámulnak... cseléd, csatlós súg-búg; Este van ... réme van ... zúg a szél... csak zúg, zúg. Vörös fáklyafénynél fekete lovagok Lomha árnya nyirkos falakon kavarog. Visszhangos folyosón kopognak, kocognak, Oszlopos csarnokban némán sorakoznak.“ A sejtelmes helyzetet, a titokszerű éjféli párbajra való készülődést, a visszhangos oszlopos csarnokokban való sürgés-forgást igen találóan festik e sorokban a sűrű alliteraciók, valamint a „folyosón kopognak,
