A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
53 a falánk nagyétü verébnek, az ingyenélő parasitának könnyed, gondtalan, pajzán csicsergése. A harmadik rész élénk színes elbeszélése a madarak jöttének és érzelmeinek. De onnan kezdve: „Csak egy, a főművésznő“, a hang alászáll, lágyabb lesz, az előadás meglássál és belőle a részvét hangja csendül ki. A negyedik rész a szerelmében csalódott csalogány fájdalmas, bús dala. Színezete lágy, de mély bánattal teli, mely onnan „A rengetegben hang visszhangra lel“ folyton emelkedik egészen a szenvedélyben kitörő fájdalomig, mely a költemény vége felé egy gyengeségében tehetetlen, boldogságáról lemondó, megnyugvást már csak a haláltól váró, csalódott szívnek bánatos hangjában hal el. Az utolsó- előtti 3 sor hangja lágy, részvétteljes, mig az utolsó sor lassú tempóban, halkan csendül el. E költemény előadásánál híven festeni, a hanggal életre kelteni mindazt, amit a költő e müvében beleérzett, nehéz és nagy gyakorlatot igénylő feladat. Magyar nyelv. Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged Ajkára vön, többé nem dobhat el! Szentség gyanánt, hogy befogadja éked, Őrző oltárrá válik a kebel. Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme, S erős, szilárd, mint hősök jelleme! Gyöngéd vagy és lágy, mint menybolti kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég! Minden, mi fejben vagy szívben fakad, Tőled nyer pompát, színdús szavakat, Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord, Mint egy király az ünneplő bíbort! Bír-e más nyelv úgy epedni, Annyi bájjal, annyi kéjjel? Olvadóbb, mint lant zenéje Holdvilágos, langyos éjjel, Mely virágot s dalt terem, Mikor ébren semmi sincs más, Csak a fák sötét bogán: Hangos, boldog csalogány S boldog, néma szerelem ... Hát a csapongó Gyorsszavu tréfák Játszi szökését Festi-e más nyelv Oly remekül ? Pattog a víg éle,
