A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
48 1 A hangszin az indulatok fiziológiai tünete. A hangszín sokféle. is. Indulat, arcjáték, taglejtés, hangszalagok rezgése, képzettársítás, vérkeringés, beszéd oly szoros összefüggésben vannak egymással, mint ok és okozat.“*) . Valóban az indulat annyira össze van forrva a hang minőségével, hogy, — amint ezt mindennap tapasztalhatjuk, — a hang legjobban elárulja az ember lelki állapotát; hangunkon legkevésbbé tudunk uralkodni, mert az indulatnak a hangban való megnyilatkozása, idegrendszerünk működésének következménye és akaratunktól független. A hirtelen haragban izgatott lelki állapotunk észrevehető lesz hangunk rezgésében. Tudunk magunkra kényszeríteni nagy önuralmat, hideg arckifejezést, nyugodt testtartást, de a lelkűnkön keresztül vonult vihar hullámai azért még érezhetők lesznek hangunkon, annak parancsolni nem tudunk. A meglepett, megijedt ember hebeg, hangja elakad, mert az ijedtség lelki állapota béní- tólag hat az összes idegekre és izomszervekre: a hebegés az ijedtséggel járó fiziológiai tünete a testnek. Látjuk tehát, hogy a hangnak a lélekállapotokkal kapcsolatos és az érzelmeket és indulatokat visszatükröztető, úgynevezett hangszínezete nem egyéb, mint akaratunkon kívüli, nem tudatos reflex-mozgás, az indulatoknak fiziológiai tünete, mely az indulattal vele jár annyira, hogy bátran elmondhatjuk, hogy lelki állapotaink leghűbb, legigazibb kifejezője — a hang. Azért nem tartható fenn azoknak a véleménye, akik azt állítják, hogy a szavaiénak feladata a költő eszméit, érzelmeit előadni, de a beszélő személyek hangját, érzelmeit stb. nem szabad utánoznia, jellemeznie. Ez ellenkeznék a természetességgel, mely pedig minden művészi hatásnak alapföltétele. Legouvé azt módja: „Nagyon igaz és természetes dolog, hogy a mű különböző alakjait kifejezőbbé tenni, jellemezni, festeni hangunkkal, hangváltozatunkkal nemcsak szabad, de múlhatatlanul szükséges is.“ „Ellene van a józan észnek, — mondja Palleske is, — hogy a személyeknek vidám, gyöngéd, komor, haragos érzelmeit az előadásban ne adjuk vissza. Jobb nem felolvasni, mint egyénítés nélkül olvasni.“ De nemcsak minden egyes érzelemnek, hanem a különböző emberi nemeknek, koroknak, jellemeknek stb. is megvan a maguk hangszínezete. Általánosságban más a gyermeknek, férfiúnak és öregnek, más a nőnek mint a férfinak a hangszíne. Bizonyos állások, foglalkozásoknak is rendesen bizonyos hangszinezetet szoktunk tulajdonítani azoknak a képzeteknek megfelelőleg, amelyek azokkal a foglalkozásokkal állandóan kapcsolódnak, így a király, a pap, vagy a biró hangját rendesen csak komoly, mél- toságos hangszínezettel szoktuk elképzelni stb. Ezeket a szavaiénak nem szabad figyelmen kívül hagynia. * Szitnyai Elek: Ész és szív.
