A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
41 vigyázván a helyes hangsúlyozásra, vagy talán hamisan fogván fel a mondat értelmét, így hangsúlyozta: „Maradj közöttünk ifju szemeiddel.“ Hogy a helytelen hangsúlyozás mennyire kiforgatta e mondatot valódi értelméből, azt nem szükséges bővebben magyarázni. K tűnik a fenti példákból az is, hogy a helytelen hangsúlyozás az egész mondat értelmét is elronthatja. Látjuk tehát, hogy a helyes értelmi hangsúly adja meg a gondolatnak világosságát. Ez a beszédnek és a művészi előadásnak fő- mozgató, rendező eleme, mely egy hideg, élettelen szócsoportnak szellemi tartalmát kiemeli és abba életet, lelket, erőt önt. Azért a helyes hang- súlyozáshoz feltétlenül bizonyos műveltség és tanultság szükséges, mert első sorban magamnak kell gondolkodni tudnom és magamnak kell világosan megértenem azt, amit másokkal is helyesen megértetni akarok. A szavaiénak tehát, mielőtt valamely költői mű előadásához fog, először azt alaposan át kell tanulmányoznia, ha helyesen akarja hangsúlyozni. Az értelmi hangsúlynak az előadásban már nincsenek oly határozott szabályai, mert az értelmi hangsúly ellentétben a szóhangsúllyal mindig változó. Egy és úgyanazon mondatban más és más szón lehet a hangsúly aszerint, hogy milyen értelmet akarunk a mondatnak adni, melyik szót tartjuk a gondolat helyes megértetésére nézve a legfontosabbnak.* Pl.: A nép követelte jogait. (Nem a nemesség, vagy egyesek, hanem a nép.) A nép követelte jogait. (Nem kérte, hanem követelte.) A nép követelte jogait. (Amelyeket tőle elvettek; vagy jogait és nem mást.) Igen helyesen mondja Brassai, hogy a hangsúly egyénit, mert hiszen minden helyesen megszerkesztett mondatnak van értelme; de egyszersmind az is igaz, hogy ugyanazon mondatnak más és más értelme lehet aszerint, hogy hogyan hangsúlyozom. Amikor tehát én egy mondatnak a hangsúlyozás által bizonyos és pedig azt az értelmet adom, amelyre a viszonyok között szükségem van, akkor én a gondolat általános értelmével szemben annak bizonyos egyéni jelleget adtam, és a beszédnek ez az egyénítése kölcsönzi épen az előadásnak világosságát és a közvetlenség varázsát. Hogy valamely szó milyen beszédrész, vagy mondatrész, az nincs befolyással a hangsúlyozásra; e tekintetben az összes mondat- és beszédrészek egyértéküek. A hangsúlyozás sokszor még a legjelentéktelenebb beszédrészt, sőt a ragot vagy a képzőt is a beszéd legfontosabb elemévé emelheti. Pl. Nem az a fő, hogy ki, hanem, hogy mi az ember. Más magyar kar menyköve villogott Attila véres harcain. Azt mondjuk tavasz és nyár; nem tavasz meg nyár. Öt dió meg öt dió az tíz dió. Öt diót * A magyar szórend szabályai szerint, tudvalevőleg a legfontosabb szó az állítmány előtt áll és rendesen ez a hangsúlyos; de az előadás néha a szükség, a hatás, vagy az értelem új, meglepőbb árnyalata kedvéért akármelyik szót kiemelheti hangsúllyal. A helyes értelmi hangsúly. A h an súly egyénit. A hangsúly és a beséd- részek.
