A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről

Vende Ernő: A szavalás művészete

— 34

A kérdőjel kifejezése.

Áz eddig tárgyalt írásjelek (a vessző, pontosvessző, kettőspont és pont) kiválólag a mondatok nyelvtani tagoltságának feltüntetésére szolgálnak, de az élőszóbeli előadásban való kifejezésök módját tulajdonképen nem jelölik. Vannak azonban olyan írásjelek is, amelyek az előttök álló mondatnak tartalmára, jelentésére is rámutatnak, sőt még a hangot is megjelölik, amelyben az egész mondat kiejtendő. Ezek: a kérdő- és felkiáltó jel.

Közülök különösen a kérdőjelre hívjuk fel a szavaló figyelmét. Nézzünk néhány példát:

Elmegyünk sétálni? j (Felelet: elmegyünk.)

Szereted a zenét ? ( (Felelet: nem szeretem.)

E mondatokat ilyen hangzással mondjuk:

Elmegyünk sétálni? Szereted a zenét?

Felelet: Dehogy uram ! stb.

„Teleitták magokat ? Összeverekedtek ?

Felelet: Dehogy itták! stb. (Arany J.: Pázmán lovag.)

Ezekben a kérdésekben, amint látjuk, a hang az utolsó szótagig emelkedik, az utolsó szótaggal leesik.

Vizsgáljuk most a következő mondatokat: