A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
25 szapora, gyors beszédre; a helyzet érdekes és hatásos, mégis ha ilyenkor nem ügyelünk, hogy minden szótagot tisztán kiejtsünk, tönkretesszük a legszebb jelenet hatását is, mert akár a düh féktelen átkozódásait, akár a kétségbeesés őrjöngését, akár a boldog szerelem lágy suttogását vagy a haldokló bágyadt elhaló szavait ecseteljük, hatást csak úgy érhetünk el, ha teljesen megértenek bennünket; ezt pedig a tiszta, helyes szótagolás által érjük el. Azt mondja Legouvé: „Egyedül a szótagolás ad a beszédnek világosságot, erőt, szenvedéhyt és tüzet“. — Ha vigyázunk a helyes kiejtésre és a világos szótagolásra, úgy kiejtésünk szép lesz; de a legszebb hang is hatástalan marad, ha lomhán és homályosan hagyja el ajkunkat. Általában jegyezzük meg, hogy a szavaló, ha tisztán érthető, sohasem válik unalmassá. Csak az olyan szavalat untat, melyet a rossz kiejtés és helytelen szótagolás miatt nem értünk teljesen. A hallgató kiváncsi: hallani és érteni akar. Először feszülten figyel, aztán előre hajlik, majd tenyerét füle mögé teszi, hogy jobban halljon, értsen ; mindhiába. Az illető jól hall, de a szavaló rosszul beszél. Végre a hallgató kifárad, figyelme meglankad és — vége az érdeklődésnek. A helyes szótagolás elsajátítására, különösen a hadarva beszélőnek ajánlatos a következő módszer: az abc mássalhangzóit egyenkint, egy-egy magánhangzóval szótagba kapcsolva, tisztán ejtse ki oly módon, hogy a mássalhangzó utáni magánhangzót hosszan nyújtsa, pl.: ba — bó — bú — be — stb. ca — co — cu — stb. és így tovább az összes mássalhangzókkal szótagoljon először halkan, azután erősebben. E gyakorlat által a szótagolási izmok ruganyosságra tesznek szert. Ezután gyakoroljuk e módszert egyes szavakkal, majd olvassunk és mondjunk el tisztán szótagolva, könyv nélkül valamely költeményt. Szintén jó szótagolási gyakorlat az előbbi fejezetben említett időmértékes verseknek hangos, skandálva olvasása, különösen ügyelve itt az egyes szótagok pontos kiejtésére. V. A lélekzés. A lélekzés az embernek ösztönszerű, veleszületett tevékenysége, melyet öntudatlanul végez, hogy életét fenntartsa. De a lélekzés nemcsak az élet fenntartásához szükséges, hanem a hang képzésének, a beszédnek is nélkülözhetetlen feltétele. Hang u. i. csak úgy jöhet létre, ha a gége hangszalagjait a lélekzés közben kibocsájtott levegő rezgésbe Szótag-olási «jfyakorJatok.
