A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
9 jelentékenyebb költeményben kétszer, háromszor több van, mint amennyit mond.“ Ezt a láthatatlan többletet, azokat a rejtett szépségeket, amiket a költő úgyszólván csak beleérez a művébe, de amit leírni nem lehet, kell a szavaiénak a költeményből kiérezni, előadásában ecsetelni és a hallgatókkal is éreztetni tudni; ez pedig, amint említettük, csak úgy lehetséges, ha a költészet iránt való meleg érdeklődés és szeretet lelkesítik munkájában. Ezeken, az úgyszólván veleszületett tulajdonságokon kívül a szavaiénak még bírnia kell a megfelelő irodalmi és esztétikai műveltséggel; szükséges, hogy legyenek kellő költészettani, verstani, nyelvtani és lélektani ismeretei is, hogy biztosan meg tudja ítélni egy költői műnek összes sajátságait, szépségeit, értékét és a személyeknek jellemét; ismernie kell az emberi léleknek, érzelmeknek és indulatoknak hangban és mozdulatokban megnyilatkozó árnyalatait, illetőleg formáit is, hogy azokat az érzelmek festésére felhasználhassa és hogy azokat híven kifejezhesse. Csak ezek a tulajdonságok és ismeretek képesítik a szavaiét arra, hogy egy költői alkotást teljesen megértsen, ami pedig a művészi előadásnak és az igazi hatásnak az alapja. Látjuk mindezekből, hogy a szavalás művészete sok készültséget és szorgalmas gyakorlatot és munkát igényel. A szavalásnak, mint minden művészetnek útja hosszú és fáradságos. De előre is mondhatjuk, hogy a szavalás által nyert és nyújtott élvezet dúsan kárpótol bennünket a ráfordított fáradságért. A szavaló a szavalási gyakorlatok által első sorban élénk szép előadásra tesz szert, aminek az életben mindenkor nagy hasznát veheti. Már magában az értelmes, világos beszéd is nagy előny; de aki még az értelmes beszéddel a szép előadást is egyesíteni tudja, az olyan lelki tulajdonnal rendelkezik, amelynek megbecsülhetetlen értéke van a társadalmi életben. De a szavalással való foglalkozásnak még nagy erkölcsi haszna is van. Mert a szavalásra való előkészülés, a költőink nagy alkotásaival való komoly foglalkozás, megszeretteti velünk a költészetet, nemesíti ízlésünket és élesíti ítélőképességünket. Ezáltal megtanuljuk a költői műveket belső értékök szerint mérlegelni, és aki így megszokta, hogy a költészet igaz gyöngyeiben gyönyörködjék, az minden költői műben mindig a mély tartalmat fogja keresni s olvasmányait mindenkor gondosan meg fogja válogatni. A szavalás önismeretre, önmagunknak, képességeinknek megbírálására, ellenőrzésére és önfegyelmezésre is tanít. Gyakran megesik, hogy a szavaló a legnagyobb igyekezettel készül valamely mű előadására és kudarcot A szavalás haszna. Önismeretre tanít.
