A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Szegedy Rezső: Jókai Mór emlékezete
6 — kinek lelkében épen azokat az erőket csodálja, melyek az ő szellemében teljesen hiányzanak: a gyakorlati érzéket, a diplomatikai értelmet, a vezetésre és kormányzásra hivatott erőt. Törhetetlen bizalom, hogy egyedül ez az erő képes a magyar államiságot kialakítani, fűzi Jókait Tisza Kálmánhoz, kit híven követ, midőn a határozati párt élén ostromolja Deák Ferenc nagy tervét, kit a nagy fúzió alkalmával a szabadelvű pártba kísér, hogy ezentúl hathatós védője legyen Deák Ferenc bölcs alkotásának. így lesz Jókai szemében Deák Ferenc az álla nférfiú, és Tisza Kálmán a kormányférfiú ideálja. Hogy ideállá lett nála a nő és ve'e a családi élet, az Jókai édes anyjának, de leginkább e'.ső nejének, Laborfalvi Rózának érdeme, kihez nemcsak szerelem és rajongás, hanem hála is fűzte. Hiszen e nő mint országos hírű művésznő az úgyszólván még névtelen íróhoz kötötte sorsát; e nő emléke vette ki Jókai kezéből a fegyvert, melyet a világosi katasztrófa hírére maga ellen irányított; e nő tudta elrejteni az üldöztetés idején, e nő tudta biztosítani a költő szabadságát. E nő fennkölt lelke és finom érzéke boldogság tanyájává tudta varázsolni az iró otthonát s tudta ébrentartani munkakedvét; e nő finom Ízlése volt Jókai alkotásainak leghivatottabb bírálója, az ő helyeslése tudta ellensúlyozni ama kritikák hatását, melyek a regényírótól inkább tanulmányt kívántak, mintsem gyönyörködtető olvasmányt. így nemcsak Jókainak lett nemtője, de egyszersmind a magyar irodalomnak is, mely ezen költő alkotásai nélkül szegényen és siváran, a nagyvilágtól alig ismerve tengődnék Európa kultúrájában. Ily környezetben ideállá lesz maga Jókai is, hiszen nemes ideálba olvadnak ama általános emberi vonások, melyekben költőnk annyira emlékeztet nemzetünk egy másik büszkeségére: Munkácsy Mihályra. Az életet mindkettő csak művészete szempontjából tekinti, mindkettő tevékeny a kimerülésig, de a megfeszített munkában nem veszíti el lelke egyensúlyát, abban állandóan jókedv, szelíd humor honol. Rokonszenves vonásai kedvencévé teszik a társaságnak, melyet leginkább úgy szeret, ha szűkkörű. Nem keresi a világ zaját, nem aknázza ki az élet kínálkozó élveit, nehogy szétforgácsolja idejét és erejét, melyet művészetének és nemzetének szentelt. Ideális volt tehát a kor, melyben Jókai élt, ideális volt környezete, ideállá vált maga a költő is, és így bátran mondhatta, hogy látta „az ideált maga előtt elevenen és igazán, alakokban és tettekben megvalósítva.“ De hogy mindez, mint a földi élethez fűződő tényező, az egyénnel meg ne szűnjék, megáldotta az égi gondviselés Jókait oly erőkkel, melyekkel lelke idealizmusának örök életet tudott biztosítani. Örök életet biztosít ezen idealizmusnak, mert oly tárgyakhoz fűzi, melyekkel könnyen férkőzik szívünkhöz. Kiváló érzékkel nemzetünk történetéből merít, és pedig kivált a közelmúltból vagy épen a jelenből. Nehéz küzdelmek, természeti vagy politikai csapások kötik le leginkább figyelmét. A Duna vagy Tisza áradása, a komáromi földrengés, a nagy kolerajárvány, az 1863 -i nagy szárazság könnyen kelti fel érdeklődésünket, mellyel Jókai elvezeti az olvasót az idealizmus világába. A janicsárok fanatizmusa, Erdély aranykora, a kuruc
