A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről

dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája

Jegyzetek:

1) Katona Lajos : A Teleki-codex legendái, Budapest, 1904., 29. 1. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVIII. k., 10. szám.)

2) Katona Lajos : id. m. 27. 1'

3) V. ö. Wilhelm Oncken : Allgem. Geschichte in Einzeldarstellungen, I, 3. Geschichte des alten Indiens von dr. S. Leimann: Das Buddhaleben nach der Legende, 566 — 626. — Dr. Weisz — Szabó: Világtörténet, III. k., 124 — 127. 1. (Nagybecskerek, 1900.) Cantu Caesar: Világtörténelem, I. k., 532 - 535. 1. (Pest, 1856.) — Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. I. k., 31—32. 1. (Budapest, 1865.) — Horváth Cyrill: Nemzeti irodalmunk a reformációig, 79—80.1. (Budapest, 1891.)

4. ottyy'rriiowro avSps? süLapstí tr£ ávSorspa? twv AiOio~<ov y<ópa;, owTiva? IvSoü?' oíosv ó Aóyb; xaXeiv, í>—oy.v7]y.aT<ov tocÚttjv aAsuSwv [zSToccppocuivTS?.” V. ö. Migne, i. h. c. 861 — 1. és Huet: „De 1’origine des romans“, p. 113. — Id. Horváth: id. milnka, 78. 1.

5) Anastasius Bibliothecarius II. Lajos császár kortársa volt. 869-ben részt vett a konstantinápolyi zsinaton. Munkája : Vitae Pontificum Romanorum sive liber Ponti- ßcalis.

6) L. Beöthy : id. m. 31. 1.

7) Vincendus Bellovacensis dominikánus rendi szerzetes volt, a XIII. század első felében élt. Munkája után a Speculator melléknevet kapta. IX. Lajos barátja és a király gyermekeinek nevelője volt.

8) V. ö. Heinrich Gusztáv: A német irodalom története, I. k. 532 — 33. 1., Budapest, 1886. — Gervinus : Geschichte der deutschen Dichtung, II. B., 5, Aufl, Lipcse, 1871. — Mayers Konversations-Lexicon, II. B., 586. 1. („Barlaam" cikk), Lipcse, 1874. — Beöthy : id. m. 30—32. 1.

9) L. 17., 18., 19., 20,, 21., 22. és 23. jegyzetet.

10) Huet Péter Dániel: „De l’origine des Romans", 1670. Idézve Beöthynél, id- m. 30. 1.

11) Beöthy: id. m. 33. 1.

12) Katona : id. m. 27. 1

13) V. ö. Nyelvemléktár, VI., Bevezetés. Maga a legenda közölve a 216—233. 1.

14) A. m. : kinek lábát a bestye (bestia = vadállat) megmarta.

15) Ofmestör = a királyfi udvarmestere, nevelője. V. ö. „hopmester" A német Hofmeister szóból.

16) A. m. látszólagos kicsinységével, mit sem mutató külsejével.

■ 17) Ennek a történetnek az eleje, mely a halálra ítélést jelentő trombitáról szól

(tuba mortis), egyezik a Gesta Romanorum CXLIII. részével (V. ö. Gesta Romanorum, fordította Haller János, kiadta Katona Lajos, Budapest, 1900. 382. 1.) és meg van Temesvári Pelhártnál is : De Tempore, pars hiemalis 3. Q.

18) Nagyon hasonlít e példázathoz a Gesta Romanorum CIX. része: „Volt egy Kováts, egy tenger mellett való városban, ki fösvénységével sok pénzt gyűjtött és azt