A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája
- 30 — tagadás igazán hősi és bámulatra ragadó példáját szent Elekben, mintául állítván őt a szerzetesek, de főleg az apácák elé. Mert ezt a legendát is húgaiknak írták le a másoló szerzetesek. Ama hat kódex közül, amelyek szent Elek életét felölelik, csupán csak az egy Peer-kódexről nem bizonyos, hogy apácák számára készült. A Nádor-kódexről Toldy Ferenc bizonyította be a könyvhöz írt előszóban, hogy klarisszák, és pedig valószínűleg az óbudai kolostorban lakó klarisszák számára készítették. A Lobkowitz-kódexnek is számos helye azt látszik igazolni, hogy szent Ferenc szabályai szerint élő szerzetesnők használatára készült; a könyv kiállításának fényes és előkelő volta pedig azt árulja el, hogy valamely kolostor fejedelemasszonya számára írták. Hogy ez a könyv tényleg apácák, illetőleg apáca számára készült, azt Volf György a Nyelvemléktár XIV. kötetéhez írt előszóban azzal bizonyítja, hogy a könyv megrendelőjének nevében az egyik leíró a megrendelőt Isten „méltatlan zolgalo lean“-ának mondja; ugyanezen író kéri a megrendelőt: „ezt en erettem minden napon meg mongyad yo Nenem.“ A könyv megrendelője tehát nő; de vele együtt nők és pedig klarisszák az írók is. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy szent Ferencet, a klarisszák alapítóját és szent Bonaventurát, a Ferenc-rend egyik legkiválóbb alakját, több helyütt „Atiancnac“ mondják; pedig csak a rendalapítót és a rend kiváló alakjait volt szokás az egyes szerzetekben „atyánk“-nak nevezni. De bizonyítja az is, hogy a leírók szent Ferencen kívül többször felfohászkodnak szent Klárához is, meg a kódex következő helye: . zent Ferencznec ö zerető leiany es az dichóseges zent dara azzonnac kővetóy“. De maga az írás jellege is női kézre vall. Az olvasókat ennek a kódexnek kifejezései (cristos iesusnak aitatos zolgaloia, cristos iesusnak zerető zolgaloi, iesusnak zeretetős zolgaloi, aldot istennec boldog zolgalo leiania, istennec meg zentőlt zolgalo leyany, cristos- nak zerető iegőse, meg zentőelt zyzek, zörzetes azzonok, stb . ..) nyilván apácáknak tűntetik fel. Hogy a Kazinczy-kódexet is Ferenc rendjének tagjai másolták a fehér apácák számára, azt már Barlám és Jozafát legendájánál láttuk. Az Érdy-kódexről is bebizonyítá Volf, hogy azt a néma barát (Karthauzi szerzetes) conversusok (megtért testvérek, a rend fel nem szentelt szerzetesei) és apácák használatára szánta. A Tihanyi kódex írója is „zyz“-eknek, „Cristos iegősy“-nek „zyz mariat az tyztasagba mind halalik kőuetök“-nek mondja olvasóit, nyilván tehát ő is apácák számára itta könyvét A legenda magyar feldolgozásai egyébként a következőképen beszélik el szent Elek életét :“) Eufemianus, kinek felesége Aglaes vala, igen gazdag, mellette irgalmas szívű római főúr volt. Ez az istenfélő házaspár mindennel meg volt áldva, csak gyermekök nem volt. Végre azonban az Isten megjutalmazta a szegények iránt való jóságukat és meghallgatta Aglaes buzgó könyörgését: szép figyermekkel áldotta meg őket. A fiú neve Elek lett. Miután a gyermek a tudományokban teljesen kiművelődött s ifjúvá serdült, atyja a császári udvarból választott neki jegyest. Az esküvő után azonban Elek elbúcsúzván ifjú nejétől,
