A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről

dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája

- 10 —

Azt hiszem, ezzel semmi nehézséget sem okoztam olvasóimnak, mert hiszen nagyhamar s minden különös nehézség nélkül rájönnek arra magából a szövegből, hogy hol kell a magánhangzókra ékezetet gondolni; hol kell gy-nek olvasni a g-t és g-t, hol sz-nek a z-t, hol hangzik az y i-nek, az u v-nek, a c cs-nek, az 1’ ly-nek, az i j-nek; hogy az ew és ó =- ő-vel, az v = ű-vel, az aa = á-val, az ee = é-vel stb.

Lehetőleg tartózkodtam olyan idézetek felvételétől, amelyekben elavult s ma már teljesen használatlan szók fordulnak elő. Ha nem kerülhettem ki az ilyeneket, úgy azokat a jegyzetben más helyről vett párhuzamokkal világítottam meg.

Az 1. függelékben Barlám és Jozafát legendájából, a II.-ban pedig az Elek-Iegendából közlök párhuzamokat, hogy olvasóm is megítélhesse, minő viszonyban van a magyar fordítás vagy átdolgozás forrásaival, illetőleg más feldolgozásokkal szemben.