A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1903-1904. tanévről

Péter János

— 13 —

mindig arról beszélt, hogy ezt, vagy azt a gyűjteményt kellene leporolni, újra rendezni s egy most meghozatott természetrajzi művet áttanulmányozni. Soha sem kérkedett azzal, hogy mennyit dolgozik, mennyit olvas — pedig életében mindig ezt tette.

A maga dolgairól nem igen beszélt, szerénysége tiltotta, hogy saját egyinéségét valahol előtérbe tolja; a társaságban visszahúzódott, nem akart az elsők közé kerülni, pedig jelleménél és tudásánál fogva inkább erre lett volna hivatott. Ifjúságáról alig tudunk valamit, de ismerve családi körülményeit, azt véljük: küzdéssel és gonddal teljesek voltak ez évek. Mikor más ifjú rózsaszínben látja a világot, akkor előtte csak egy szürke, komor jövő képe tárulhatott föl, s tán nem is mert arra gondolni, hogy egy szebb jövőnek aranyos sugarai fogják megvilágítani egykor az ő pályáját is.

Szegénysorsú családból született 1847. július hó 27.-én Zemplén megyében, L.-Polyánán; elemi és gimnáziumi tanulmányait Ungváron, az egyetem bölcsészeti fakultását pedig Budapesten végezte. 1870. február 22.-én a kaposvári főgymnasium helyettes tanára lett, 1871. szeptember 13.-án pedig ugyanoda rendes tanárnak neveztetett ki. Pécsre 1872. október 5.-én helyeztetett át s ez időtől haláláig itt működött.

Alapos tudóst, kiváló tanárt, önzetlen kartársat, jó barátot vesztettünk benne, akinek emlékét tanártársai, barátai s tanítványai egyaránt szeretettel őrzik.

A7,s\s' J.