A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1903-1904. tanévről

Péter János

Péter János.

1847 -1904.

A sors kérlelhetetlen karja súlyosan nehezedik intézetünkre. Az utolsó évek nagy áldozatokat követeltek s nehezen pótolható hézagok keletkeztek a pécsi áll. főreáliskola tanártestületének soraiban. Alig 3 éve elvesztettük az intézetnek hosszú éveken át fáradhatatlan igazgatóját és ujjáteremtőjét, a kitűnő fizikust, s f. é. május 22.-én követte őt jó barátja, hosszú tanári pályáján osztályosa, ki vele majd egy időben kezdte pályáját a pécsi áll. főreáliskolában.

32 évig szolgálta intézetünket fáradhatatlanul, nagy szorgalommal, példátlan odaadással s e hosszú idő alatt mindig előljárt a kötelesség teljesítésében, percet sem mulasztva hivatalos kötelmeiből.

Vas egészsége legyőzte a kisebb bajokat s az ember még évtizedeket jósolt neki, — és íme, a legelső súlyos betegség, mely életében érte, letörte őt teljes munkaerejében; kiragadta abból a munkakörből, melynek egész életét szentelte; elrabolta tanártársaitól, kik mindannyian szerették és becsülték; el tanítványaitól, kik közé — 31 évvel ezelőtt még e sorok írója is tartozott s kik benne a természettudományok terén gondos vezetőjüket, az iskolában szerető atyai barátjukat vesztették. — Ledőlt, mint a villámsujtotta tölgy, mely ép úgy nem nyújt többé árnyékot a vándornak, mint a hogy ő sem részesítheti többé szerető gondozásában tanítványai seregét.

Fájó lélekkel gondolunk arra, hogy nem látjuk többé nyilt tekintetét, nem halljuk az igazságot mindig őszintén és egyenesen tolmácsoló szavait, nem érezzük baráti jóságát, hogy nélkülözzük a kristálytiszta jellemet, mely széles körben tette megbecsültté egyéniségét. Puritán egyszerűség, őszinteség, becsületesség, nyilt szív, őszinte szó; ezek voltak jellemének fősajátosságai. Ezekből volt összetéve az egész ember, ezért volt oly átlátszó, mint a kristályedény, úgy, hogy ha valaki egyszer beszélt vele, megismerte teljesen, mert jellemének soha egy vonását el nem takarta. Nem kereste soha felebb- valóinak, vagy a magasabb ranguak kegyeit, hanem nyilt őszinteséggel mondta el véleményét mindenkivel szemben, még ha e vélemény nem is volt hízelgő arra nézve, akire vonatkozott. A mai korban, mikor annyi ember keresi derekának meghajtásával a fényesebb jövőt, hízelgéssel a pártfogást s besúgás- sal a jóindulatot, fehér holló számba megy a megboldogult egyénisége, akit épen egyeneslelküségeért szerettek azok, akik ismerték.