A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1903-1904. tanévről

Deák Ferenc emlékezete

— 9 —

tetbe vette hazánk anyagi képességét s nem zárta el útját annak, hogy anyagi erősödés és gyarapodás folytán minden téren érvényesüljön a teljes paritás, hazánk teljes önállósága.

S mikor e nagy alkotás be volt fejezve, s az uralkodó felséges homlokát Szent István koronája díszíthette, akkor a mester félreáll, kitüntetést, jutalmat nem fogad el, egyszerű polgárként küzd tovább s mint a fel- és letűnő kormányok felett sértetlen épségen álló hatalom bevárja az időt, míg földi küldetése lejár s halhatatlan szelleme elválik törékeny testétől. Nő és gyermek nem térdel ravatalánál, mert a család, melynek áldásos életét szentelé, az egész nemzet volt; az egész nemzet öltött gyászfátyolt és népünk felséges anyja koszorűzta meg a koporsót — fohászra emelkedett magasztos lelke szárnyain és imáját, mely áldást könyörgött e honra, utána rebegte az egész nemzet, mely törvényben örökíté meg a nagy férfiú érdemeit s hatalmas ércszobrot emelt neki a főváros legszebb helyén, szemben Széchényiével, kinek magasztos müvét folytatta és befejezte.

Testét visszaadtuk a föld porának, de szelleme köztünk maradt, hogy vezéreljen bennünket a béke munkájában és a vész idején.

E lángoló honszeretet, mely kockára tesz mindent a hazáért, de a hon érdekét nem kockáztatja és szilárdságot óvatossággal párosít; mely jobban tudja szeretni nemzetét, mint gyűlölni ellenségeit; e tántoiithatatlan ragaszkodás és hűség a trón iránt, mely a súlyos abszolutizmus idején is törhetetlen marad; e fogékonyság Nyugat nagy eszméi iránt, melyeket nemzeti viszonyainkhoz alkalmaz és átalakít; ezen erély, mely lankadatlanul küzd szent célok érdekében; e józan mérséklet, mely nem űz ábrándképeket, hanem számol a való viszonyokkal és adott körülményekkel; e böicseség, mely mély, átható ítélettel oly természetes módon oldja meg a legbonyolultabb csomót és megtalálja a tömkelegből kivezető utat ; e méltányosság, mely számba vesz minden jogos igényt; e szerénység, mely visszautasítja a kiérdemelt elismerést és jutalmat; e humanizmus, mely felkarol minden nemes emberi érdeket és magához ölel kicsinyt és nagyot, magyart és idegent; e derült kedély, mely tréfával és adomával meg tudja világítani a sötétség rejtelmeit s mindezen vonások a legszebb összhangban, — mint Deák Ferenc szellemében jelentkeznek — legszebb nyilvánulásai a magyar léleknek E nemzeti lélek lakozott benne a maga eszményi tisztaságában, azért csüngtünk rajta oly szeretettel, tisztelettel és rendíthetetlen bizalommal; e nemzeti lélek lakozott benne a maga eszményi tisztaságával és ez előtt hódolt meg a fegyveres hatalom.

E nagy szellemnek hódol nemzetünk dicsőn uralkodó királya, midőn minden idejét és erejét hazánk boldogulásának szenteli s bölcs és áldásos uralkodásával a legalkotmányosabb királlyá lesz; e nagy szellemnek hódol a nemzet törvényhozó testületé pártkülönbség nélkül, hiszen reá hivatkozik mindenik fél, hamás és más úton keresi hazánk boldogulását; hódol e nagy szellemnek a hon minden polgára, mert élvezi gyümölcsét az alkotásnak,