A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1902-1903. tanévről
dr. Révai Sándor: Káldi György biblia-fordítása
— 19 — A tudós Ballagi pedig így szól: „Káldi öntudatos műgonddal fordít, a kinek kezében a nyelv elveszti merevségét és könnyű szerrel simul az idegen észjáráshoz; az előtte szokásban volt körülirásos mód, mely a fogalmakat inkább leírta, mintsem jelölte, nála eltűnik, s ennélfogva stílusának érthetősége és szabatossága egyaránt gyarapodik ; nyelve oly könnyű folyású, hogy az olvasó észre sem veszi, ha itt-ott idegenszerű fordulatot lop be a magyar beszédbe“.1) De mindezeknél a nyilatkozatoknál és dicséreteknél sokkal nagyobb magasztalás Káldi bibliájára nézve az a körülmény, hogy fordítását a magyar katholikus egyház századokon keresztül használta és most is használja. Az 1626-os kiadást egy századdal később, 1732-ben követte a nagy- szombati, majd 1782-ben a budai kiadás. Ezen két utóbbi kiadás szóról- szóra megegyezik az 1626.-iki kiadással, csak az „Oktató intés“ van a szent szöveg végéről elhagyva. A nyelvújító harc után mindenki érezte, hogy Káldi nyelvezete már elavult s mint az első Tárkányi-féle kiadás előszava mondja: „Nyelvünk fejlődése .... oly lendületet vön, hogy a kegyelet e szent tárgyán is, mint az élet könyvén, melynek közkézen kell forognia, a korszerű javítás halaszthatatlannak mutatkozott.“ A magyar katholikus egyház főpásztorai tehát Rudnay Sándor prímás elnöklete alatt 1822-ben Pozsonyban össze is ültek, hogy a magyar szentirás ügyében döntsenek. Elvetvén azt az indítványt, hogy egészen új fordítás készíttessék, határozatilag kimondták, hogy a százados használat folytán a nép közt is elterjedt s a Vulgatához híven ragaszkodó Káldi-féle szöveget kell átdolgozni és korszerűvé tenni. A nemzeti zsinat ezen határozata azonban sokáig várta megvalósulását. A nagyérdemű pécsi püspök, Szepessy Ignác báró, készített ugyan egy kiadást több tudós egyházi férfiú közreműködésével s azt 1833—1836-ban Pozsonyban ki is adta, mindamellett ezen fordítás, valamint ezen fordításnak 1851-ben készült új kiadása (Szabó József nagyszombati hittanár átdolgozása szerint) sem vált közkeletűvé. Végre az ismert nevű egyházi költő, Tárkányi Béla, fogott hozzá az átdolgozáshoz, aki úgy járt el, mint szent Jeremos az Itala Vetus átdolgozásában, „ne nimia novitas lectores offenderet“, hogy tudniillik a túlságos újítás ne bántsa a kegyeletet, arra törekedett, hogy a régi és mindenki előtt ismeretes szöveg régies színe és zamata, mely az Isten szavának bizonyos tisztes méltóságot ad, megmaradjon. Ez a Tárkányi-féle átdolgozás Bartakovics Béla egri érsek költségén 1865-ben jelent meg. A második kiadást (1892.) pedig Samassa József dr. érsek áldozatkészsége tette lehetővé. Káldi bibliájának különféle kiadásairól szólván, lehetetlen meg nem emlékeznünk a legelső, az 1626-os kiadás végére csatolt Oktató intésről. 6 Tanulmányok a mgyar biblia-fordítások körül, Nyelvtud. Közi. III., 70. lap. 2*
