A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1902-1903. tanévről
dr. Révai Sándor: Káldi György biblia-fordítása
— leli. Káldi biblia-fordításának címlapján azt mondja, hogy ö a szcntirást az „egész keresztyénségben bévött régi deák betűből“ fordította magyarra. Nyilván bevallja tehát, hogy fordítása a latin Vulgata1) alapján készült. A Káldi idejében keletkezett legtöbb fordítás nem a Vulgata nyomán haladt, hanem a fordítók, főleg a protestánsok az eredeti nyelvekből, héberből és görögből fordítottak. Nem is rójja Káldinak javára Bőd Péter a Vulgata hű követését.^) Káldi azonban, mintha ezen nemtetszést előre sejtette volna, a fordítása végére csatolt vitázó iratban, az oktató intésben (IX—XIV. fejezetben), alaposan megvédelmezi a Vulgata hitelét és erősen kikel azoknak nézete ellen, akiknek a Vulgatából való fordítás nincsen tetszésökre. Ezen szeges írásnak — így nevezték ezeket a vitatkozó vagy harcoló könyveket — éle főleg a reformált hitüek jeles bibliafordítója, Károli Gáspár ellen irányul, aki, miként Káldi mondja, „maga szemében nem látván a gerendát, az egész keresztyénségben bé-vött Régi Deák Bibliát, mellyet ő-is Vulgáta Editziónak nevez, kárhoz- tattya és hogy az ő fordítását megkivántassa, némely aprólék szálkákat mutogat abban“.3) Káldi, aki fordítását első sorban is nyilvános egyházi használatra szánta, nem is fordíthatott volna az eredeti nyelvekből, mert a trienti zsinat egyik határozata4) szerint a Vulgatát volt kénytelen fordítani. A nevezett zsinat ugyanis kimondotta, hogy ezentúl az egész katholikus egyházban csak a már sok század használata által szentesített és jónak bizonyult Vulgatát szabad használni. „A Tridentomi utólso közönséges Conciliomnak arra nagy gongya volt, hogy a’ hívek egy bizonyos fordítást követnének, tudni-illik a’ Régi Deák bötűszerint-valót, melyet Vulgata Editziónak neveznek: és meg- parancsolta, hogy azt igen jól és magyarán nyomtatnák, és hogy ne szabna ki-ki a’ maga fejétől újabb-újabb fordítást, inkább követvén a’ maga elméjét, hogy-sem az Anyaszentegyház értelmét.“5) b A legrégibb latin fordítás az Itala Vetus volt; ezt Damasus pápa meghagyásából szent Jeromos a IV. század vége felé átdolgozta és megjavította. Ez az átdolgozás lassan elterjedvén, a Vulgata (közkézen forgó, általános) nevet nyerte. Ezt, a másolás útján sok hiba csúszván belé, újra javítani kellett. Javították Alcuinus, majd a IX. században Lanfrank canterburyi érsek, a XII. században Miklós bíboros ; 1546-ban pedig a trienti zsinat. 2) A’ szent bibliának históriája, 149. lap. 3) Oktató intés, 12 lap. 4) Canones et decreta ss. Concilii Tridentini Sess. IV. De editione et usu ss. librorum „Insuper eadem sacrosancta synodus considerans, non parum utilitatis accedere posse ecclesiae Dei, si ex omnibus latinis editionibus, quae circumferuntur, sacrorum librorum, quaenam pro authentica habenda sit, innotescat : statuit et declarat, nt haec ipsa vetus et vulgata editio, quae longo tot saeculorum usu in ipsa ecclesia probata est, in publicis lectionibus, disputationibus, praedicationibus et expositionibus pro authentica habeatur, et ut nemo illam rejicere quovis praetextu audeat vel praesumat'“ 6) Oktató intés, 3. lap.
