A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1901-1902. tanévről
dr. Szegedy Rezső: Erzsébet királyné emlékezete
21 — Viszályok kiegyenlítésében keresi feladatát Erzsébet királyné, a hűségnek és a nő hivatásának magasztos ideálja. Nem találunk hozzá hasonlót történetünkben, csak egyes vonásait leljük fel egy Szent Erzsébet jótékonyságában, egy Szilágyi Erzsébet anyai szivében, egy Frangepán Katalin és Lorántfy Zsuzsanna áldozatkészségében; ha a cultura előmozdításáról van szó, egy Zrínyi Ilona önfeláldozásában, egy Mária Terézia áldásos hatásában. Nő volt a szó legnemesebb értelmében, királyné helyzete fényéhez méltó lélekkel és erényekkel. Mi az emberi élet czélja, mi létünknek hivatása? Ezt a kérdést veti fel Madách „Az ember tragédiájáéban. Itt látjuk az ideális nő képét Évában, ki lelkének költészetével mindig csak visszavarázsolni igyekszik az elvesztett Édent, a szív sebeit bekötözi, a megtört lelket felemeli. Mint rabszolganő a zsarnok Pharao szivében altroistikus érzelmet kelt a leigázott nép iránt, mint Lucia engesztelő imájával megnyugvást csepegtet az ártatlanul elitéit Miltiades szivébe, mint Julia egy nemesebb hivatás érzését kelti a római romlottságban elsülyedt Sergiolusban, mint Isaura diadalra vezeti a fogadalom szentségét Tankred szivében, mint marquise elvérzik, mert kegyelettel viseltetik a hagyomány szentesítette intézmények iránt, s midőn korunk sivár világában minden eszményi lelkesedés és nemes érzés sírba száll, ő átlépi a sirgödröt, hogy a lélek és a szív nemességét a jövőnek sivár phalanster világában, hol minden érzelem kihalt, a tudóssal szemben megoltalmazza. Ilyennek alkotta a nagy philosophus-költő a nő eszményképét. Csak ehhez mérhetjük a megdicsőültet; ezt az eszményt valósította meg Erzsébet nemcsak mint nő, hitves és anya, hanem mint királyné is, mint népének anyja. Más és más viszonyokat találunk ugyan, ha a helyzeteket összehasonlítjuk, de a különböző viszonyok között is ugyanazon lélek nemes vonásait. Teljesítette Erzsébet Éva feladatát Pharao trónján. Midőn mint a bajor királyi család gyermeke, Ausztria császárának, leigázott hazánk korlátlan urának nyújtotta jobbját, akkor az egyptomi rabszolganépéhez hasonló siralom töltötte be hazánkat is. Nem volt e rabszolganép gyermeke, lelke még nemesebb volt Éváénál is. Férje egykoron azt kérdezte tőle, hogy akar-e népeinek anyja lenni. S most, mint a gondos anyu szeme leginkább szenvedő gyermekén csüng, mint az anya szivéhez legjobban az a gyermek nő, melynek leginkább van szüksége a határtalan szeretet gondjaira, úgy a királyné szive is a magyar nemzet szenvedéseit érezte legelőbb. Sietett megismerni népünket, megtanulta nyelvét, hogy a panasz szavai közvetlenebbül jussanak szivéhez, megismerte irodalmát, hogy a nemzeti szellem legtisztább sugaraiban gyönyörködjék, elmerült történetében, megismeri a nemzet lovagias gondolkodását, egyenes jellemét, múltjának és jelenének önfeláldozó herosait. S ime, az addig oly rideg absolutistikus
